Alhattam volna még, de a komornám behozta a reggelimet, erre mindig felébredek.

- Jóreggelt, medwe úr! - köszöntött jövőbevetett mosollyal.

- Jóreggelt Yvonne - durcáskodtam a paplan alól.

- De medwe úr - mondta Yvonne csak így kisbetűvel - emlékeztetném, hogy a kegyelmes asszony menesztette Yvonne-t, mivel telerakta a hátsó lépcsőházat Pörzse Sándor portrékkal és dulakodni akart, amikor leszedtük.
Én Rozál vagyok, az új komorna, szolgálatára.

Nem ébredtem még egészen fel, de máris gyanakodtam, hogy ez az egész csak ballib provokáció.

- Mi a reggeli, Yvonne? - kérdeztem unottan.

- Rozál, szolgálatára - kekeckedett velem a némber és sorolni kezdte, mi van a tálcán:

- Vörösrák carpaccio mandulamousse-szal és zöldsalátamártásch-sal. A rákot a Juan de Fuca csatornában fogták, mert az ottani klíma miatt egész különlegesen omlós a húsa, a mandula argentin, kimagasló vitamin- és zsírsavtartalommal, a zöldséget hajnalban szedték a konyhakertben. Aztán van még itt fúziós imbisz is, kérem szeretettel.

- Micsoda ???

- Hát tetszik tudni, gyömbérfinggal infuzionált szusirizshab, konfitált pellerinnel.

- Valami más?

- Hogyne, kérem! Hoztam még medwe úrnak szenthomár bélszíntortillát a Bengáli-öbölből, chiliolajcseppentéssel bolondított limettaszósszal és ma sem hagyta ki a szakács a rózsavízből készített emulziót agnolottis pecsókával, Ruen wa pleusse módra.

- Kockasajt nincs?

- Hogyan tetszik mondani, kérem?

- Jól hallotta, Yvonne, azt kérdeztem, hogy van-e kockasajt. Répcelaki. Háromszög alakú, az alján enyhe ívvel. Alufóliába csomagolva, olyan kis piros izével, amit ha meghúzok, akkor leszakad.

- Rozál vagyok, és a medwe úr ugye csak viccel velem????

- Nem, Rozál - és kezdtem egy kicsit bepipulni - én ma rosszat álmodtam és kockasajtot akarok reggelizni, érti??? Vigye vissza ezeket kacifántos szarokat a konyhára és mondja meg Bélának, hogy zizegős pirítóst kérek, natúr, joghurtos és pritaminos kockasajttal! Megértette?

Hidegvérű arisztokrata lennék, de amikor kajával kapcsolatban értetlenkednek velem, netán provokálnak, akkor kijön belőlem az ősproli. Ocsmány dolog, de tudok én ordítva bazmegelni úgy, hogy a baldachin is remeg, mint a kocsonya.
Yvonne is remegni kezdett, de azért még volt annyi vér a pucájában, hogy tovább ellenkezzen.

- Béla már nem dolgozik nálunk. Két hete Marc-Antoine Sommelier kétcsillagos séf vezeti a konyhát, medwe úr kérem, és nagyon meg fog bántódni, ha vissza tetszik utasítani a reggelijét, amibe az egész szívét és a lelkét is beletette.

Megenyhülve néztem végig a tálcán.

- Az két a gumidarab ottan micsoda?

- Azok Michelin-csillagok, kérem. Sommelier úr maga vágta ki Önnek, biciklibelsőből és ő díszítette vele az elemózsiakompozíciót, mivel páratlanul sokat ad az esztétikára.

- Rendben. Kockasajtot kérek. Most!

- Bátorkodom emlékeztetni medwe urat, hogy medwe úr köztudottan egy igazi ínyenc. Gasztroblogot is ír.

- Én akkor is kenhető, zsíros, ömlesztett tejipari terméket kívánok, sztaniolban!

- Mi lesz ebből, ha kiderül?

- Nem fog kiderülni. Azért fizetem a személyzetet, hogy ne járjon el a szája senkinek.

- Ne feledje, medwe úr, vannak akik többet kínálhatnak az információért, de zsarolással is kiszedhetik belőlünk a medwe úr titkait. Rendszeresen turkálnak a kukáinkban és megtalálhatják a csomagolóanyagot. A Homo Gastropitecus Mindenható Egyletének fülébe is juthat a dolog és akkor ízekre szedik a blogjaikban.

- Hozza a kockasajtomat!

Yvonne nem tehetett mást, felcsókolta a díszes tálcát és elkullogott vele, majd kis idő múlva visszajött egy menzai, enyhén zsíros pléhlappal, azon donaldkacsás tányérban három forró, illatos pirítós és a három répcelaki sajtcsoda, meg egy bögre citromos tea.
Mennyei!

Lassan és élvezettel toltam a silót az arcomba, közben valaki észrevétlenül behozta a reggeli lapokat. Épp ott tartottam, hogy Szíjjártó Péter kifejti: a zemberek szeretik a kockasajtot és ha ők jövőre kormányra kerülnek, akkor nem lesz sajtáremelés, amikor kopogtak az ajtómon.
Nem udvariasan kopogtak, ahogy megszoktam, hanem kissé türelmetlenül, izgatottan. 

- Tessék! - kiáltottam, ahogy a filmekben láttam.

Színmagyar Walter Jákob volt az, a titkárom.

- Medwe úr, baj van.

- No! - utánoztam Bolgár Györgyöt, aki élő adásban kezeli így a fontos bejelentéseket.

- Morvai Krisztina épp az imént szólalt fel Brüsszelben. Kifogásolta az ellenzékkel szemben tanúsított folyamatos rendőri brutalitást, a magyarok módszeres irtását és medwe úr reggelijét.

- Mi baja volt velem?

- Azt mondta, hogy a hiszterikoliberáljudeoplutokrata dagadék magukfajta direkt zabálja fel a szegény sorsú magyarok elől az olcsó táplálékot, amivel szándékos népirtást követ el.

- Mit szólt erre a bizottság?

- Kuncogtak, ahogy szoktak és az elnök csak annyit mondott: köszönjük, Emese. De medwe úr biztos lehet abban, hogy ennek még lesz következménye, állítólag egy tulipános-ládának öltözött kéményseprő-különítmény már el is indult a kastély felé.

- Mire készülnek?

- Sajtótájékozatót tartanak, felolvassák a követeléseiket, például hogy engedjék ki Kutyaházit, megdobálják a villanyrezsót és kirámolják az éléskamrát.

- Kibírjuk.

- De ez még nem minden.

- Mondja, ne kíméljen!

- Medwe úr, el sem merem mondani. Kérem, ne haragudjon meg rám - riadozott a titkár.

- Mondja, Jákob, nem lesz baj! - biztattam, mert joviális maradok a nehéz helyzetekben is.

- A világsajtó is felfigyelt a dologra.

- Nem mondja!

- De mondom! Nekem is úgy mondták, hogy az Index főszerkesztője, az az Uj Péter személyesen bazmegelt a blogjában és nyilvánosan gratulált medwe úrnak.

- Jákobom, ez nagyszerű! - vidámkodtam.

- Én nem vagyok ebben olyan biztos - demonstrálta SZWJ, hogy rosszabbul él, mint nyolc éve.

Én viszont jobban élek!  Sokkan jobban, még ha ezt szégyellnem is kellene.
Például mivel akkor eszek kockasajtot, amikor akarok!

 

 

*   *   *

 

Hogy ezt az egészet csak álmodtam-e, most így hirtelen nem tudom, a legbiztosabb ha belenézek Uj Péter blogjába, hogy valóban foglalkozott a kockasajtommal, vagy csak aljas rágalom az egész?
Biztosan az, hiszen a főszerkesztő úr - a még MTBD-vel is pertuban lévő művelt-érzékeny társalgó -  egészen biztosan nem bazmegel, meg aztán ideje sincs ilyen csip-csup ügyekre.

 

 

 *   *   *

 

 

kapcsolódó linkek:

MTBD blogja

Uj Péter blogja

A bejegyzés trackback címe:

http://medwe.blog.hu/api/trackback/id/tr351562223

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Tíz éve született meg a Mozgalom 2009.12.01. 13:04:30

Magyarországon már kevesen emlékeznek rá, de a "nyugati" világban igazi történelmi mérföldkőként tartják számon a 10 éve, 1999. November 30-an Seattleben lezajlott eseményeket. A WTO ellenes tömegmegmozdulást sokan az alternatív-globálizációs...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Pióca 2009.12.03. 21:01:19

Kösz, Medwe! Én is ettem már kockasajtot, és remélem, fogok is még.

Mackó úr 2009.12.07. 10:22:32

Mit eszik az ínyenc?
Ha ehet frissen pörzsölt malacfület (pörzsölt, de nem Pörzse!), zsíroskenyeret lilahagymával, osztrigát száraz fehérborral, borjúbrízt, sztroganoff bélszínt, miért ne ehetne kockasajtot?!
Apropó, sztroganoff bélszín! Rendes ínyenchez illően, mohó tanulási vággyal nézem én is a különböző TV-főzőműsorokat. Már rég megszoktam, hogy a színvonal és a gasztronómiai mélység enyhén szólva hullámzó, de amit ma láttam...
A Paprikán (ez itt a reklám!) frissen tanultak szerint a sztroganoff úgy készül, hogy felkockázott marhát pirítunk, rászelünk gombát, ráöntjük a vízzel elkevert SZTROGANOFF FŰSZERKEVERÉKET!!!, majd KÉT ÓRÁN KERESZTÜL!!! főzzük... a többi már nem is érdekes! Izgatottan várom a következő műsort, amiben arra tanítanak, hogyan bontsuk fel a sóletkonzervet (Globus)! Egyébként a műsorban azt kívánták tudatosítani a nézőkkel, hogyan találjunk egyszerűen készíthető ételeket, hiszen a konyhai munka csak teher, benne semmi élvezet nincs!
Éljen a kockasajt!

üvegsárkány 2009.12.08. 13:24:27

Tiszta Boris Vian... Tetszett.

detund 2011.11.08. 11:02:55

Kedves Medwe. nincs meg véletlenül a trisa kenyérsütőd használati utasítása? most kaptam egyet, de nem tudom kezelni, biztos nem az a tipus, de hátha ki tudok hámozni belőle valamit, köszi
emilem: detund@freemail.hu

Tanúsító · http://enta.blog.hu 2012.05.17. 21:37:51

Eszik-e az ínyenc kockasajtot? -hangzott a kérdés nagy nyilvánosság előtt, válasz is jött rá nehány...
De vajon eszik-e az ínyenc romlott kagylót? És minek utána behabzsolta falánk módon, hány órácskát marad még ínyenc?-hangzott el a kérdés sokkal kisebb nyilvánosság, pontosabban kihangosított mobilomból.
Jómagam megvesztegethetetlenül tiltani próbáltam, nem téve fikarcnyi engedményt sem.
Egy kibic hallgató úgy vélte, ha valódi ínyenc, akkor csécsi szalonnát egyen, ne kagylót, arról könnyebb megállapítani az alkalmatlanságot. Egy másik -szicíliai a lelkem, élete-halála a konyha- helyben rosszul lett, mint ha ő ette volna a romlott herkentyűket, elsőre azt kérdezte, milyen virág dukál ínyencünknek, jó lesz készülni! Máig a fehérborban, fokhagymával, sok petrezselyemmel párolt belga kékkagyló volt a kedvencem, lehet, hogy áttérek a Mash-Mallowra?

az igazi medwe · http://medwe.blog.hu 2012.05.18. 09:56:01

@Tanúsító: ejnye!!!! :-)))
Kiteregetni, ország-világ elé tárni a magánügyeket?? Megintcsak ejnyebejnye és irgumburgum! :-))))))

Ha befejeztem a fesztiválzenekaros élménysorozatot, visszatérek a témára, mert szerintem megér egy posztot a dolog.
Megnyugtatlak, nem ettem romlott kagylót és semmi bajom nem lett a szífúd silótól.
Azért köszönöm a nyilvános aggódást! :-)