2010.07.07. 14:03
Nem árt az énektudás
Egy régi piréz mondás szerint csak az lépjen fel zenés darabban, aki tud is énekelni.
Legalább egy kicsit! Léccilécci!
Vígszínház.
Hegedűs a háztetőn.
Vájtfülű néző a plafonon.
A rendezés részben nagyon rendben van.
Meggyőző és ötletes a díszlet, a fények, a mozgás.
Még a kórusok is jól szólnak.
De a szólók, istenem, a szólók!
Kovács Patrícia (Hódel szerepében) kellemes jelenség, szeretem őt a képernyőn és a színpadon is.
Kíváncsi voltam a hangjára.
Csúnya. Reszelős. Kidolgozatlan.
Pap Vera (Cejtel nagymama és Jente) ugyanilyen csalódás, amilyen felejthetetlen alakítása volt az Angi Verában, a Névtelen várban vagy a Boldogtalanokban, itt a Hegedűsben csak a bizonytalan énekhangjára emlékeznék, ha nem felejtetné el velem néhány sokkal rosszabb teljesítmény.
A harmatgyenge Igó Éva (Golde), vagy a semmilyen Szőcs Artur (Percsik).
Az abszolút gyenge pont szerintem a főszereplő, reb Tevje.
Hegedűs D. Géza.
Galíciai jöttment szabolcsi tájszólással.
Aki legalább kétszer látta a klasszikus filmet Topollal, vagy valamelyik régi hazai előadást a Topolt utánzó Bessenyei Ferenccel, az akkor is el tudja játszani a tejesembert, ha nem járt színművészeti iskolába, de van énekhangja.
Ki kell mondani, kíméletlenül: Hegedüs D. Géza HAMISAN énekel.
Bűnhamisan.
A "Szeretsz engem" kezdetű duettben - amiről 1-2 hete már megemlékeztem - hatszor kérdezi Goldét, hogy szereti-e, nos a művész úrnak mindössze egyszer sikerült hiba nélkül kiénekelni azt a négy hangot: az ötödik alkalommal.
Hatodszor megint fals lett.
Bántóan.
Nem sokszor volt alkalmam színházban könnyekig hatódni, de a londoni Palladiumban, Topol főszereplésével olyan Hegedűst láttam, amire életem végéig emlékezni fogok.
Meglepően jó volt sok éve a Madáchban Husztival, Békés Italával és Illényi Katicával.
A Vígszínház előadása nem volt semmilyen élmény. Olyanra sikerült, mint életem első gulyása: benne volt minden, ami kell, de mégsem lett az igazi. A darabban vannak szívszorító pillanatok, szinte nincs ép érzelmű ember, akit ne érintene meg a lányos apa szívfájdalma, egy nép szenvedése, a családot minden körülmények között összetartani akaró anya imája, a szüleit elhagyó gyerek búcsúja, az atyai szeretet és az évezredes hagyomány között vergődő főszereplő tépelődése - ám mindez ebben az előadásban nem hat.
Csak lemegy.
Szinte nyomtalanul.
Ami miatt érdemes volt odamenni: Fesztbaum Béla (Lázár Wolf) és Harkányi Endre (rabbi) játéka. Fesztbaumról ki sem derült, hogy ő az, meg kell nézni a színlapot - és szerintem ez az igazi színészi munka.
Készültünk a másik szereposztásra is, a rajongott Reviczky Gáborral, de mégegyszer ezt az előadást - néhány hét távlatából - még az ő kedvéért se.
Megint a pirézeknek lett igazuk.
5 komment
Címkék: színház hegedűs a háztetőn vígszínház kovács patrícia igó éva pap vera fesztbaum béla nézőtér hegedüs d géza
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
otto von bolschewick · http://farkastanya.blogspot.com 2010.07.08. 15:47:49
De kell. Szörnyű volt.
az igazi medwe · http://medwe.blog.hu 2010.07.08. 16:38:12
Pedig körülnéztem és csupa hallelúját olvastam.
Úgylátszik érzékeny a téma és a színház is.
A Víget nem nagyon illik kritizálni.
Tanúsító · http://enta.blog.hu 2010.07.08. 21:24:35
otto von bolschewick · http://farkastanya.blogspot.com 2010.07.09. 07:45:49
Az egyetlen aggodalmam Hegedüs D.
Nem azért, mert hamis, az korrigálható. Egyszerűen megeszi a szerep.
(Utálom az összehasonlítást, de ezúttal a kivétel: Dunai Tamás, mint Tevje.)
