Lukas Kmit Íme egy újabb mémLukáš Kmit, Zürichben élő szlovák hegedűművész.
Szlovák és nem szlovén, ahogy több hazai portál írja.
Ez a mém nem méltatlanul került a figyelem középpontjába, ugyanis bravúrosan reagált arra a gyakran előforduló zenészbosszantó és közönségszomorító pillanatra, amikor a nézőtéren megszólal egy bekapcsolva maradt telefon.

 

Sergiu Celibidache, a müncheniek legendás román karmestere emlegette az élő koncert egyszeri és megismételhetetlen varázsát, meg azt, hogy lemezről valódi zenei élményt szerezni akarni az olyan, mintha valaki Liz Taylor fényképével bújna ágyba.

Az élő koncerteken majdnem mindig történik valami, amit a közönség nagyobb része talán észre sem vesz és ami fokozza a zene élvezetét, érdekesebbé teszi a koncertet.
Csak úgy hirtelen három apróság:

1. Hetvenes évek, Martonvásár, nyári szabadtéri Beethoven koncert, vezényel Kórodi András. Kezdődne a harmadik tétel, karmester felemeli a kezét, zenészek a hangszert - és jön a vonat. Kéz, hangszerek le, megvárjuk, amíg elmegy, közönség diszkrét morajjal derül.

2. Kilencvenes évek, Zeneakadémia, MATÁV Szimfonikusok, japán zenetanárnő, zongoraverseny, vezényel Ligeti András. A harmadik tétel előtt a közönség lassan csitul, a karmester kivár, a művésznő nagyon csúnyán néz, nemsoká hibázik egy hatalmasat, kihagy egy fél sort. Ligeti szeme sem rebben, csak a mellkasa előtt mutatja a zenekarnak, hogy "kettő" - és aki nem ismeri a művet, az észre sem veszi a bravúrt.

3. Múlt szombat, MÜPA. Ravel. A zene közben az egyik néző a kóruson beleköhög a néhány másodperces csendbe. Fischer Iván megvárja, amíg befejezi és akkor int újból, amikor megint csönd van. A nézők nagy többsége megintcsak nem veszi észre a négy másodperces kimaradást.
Ez a profizmus!

Meg ez:


 




 

A bejegyzés trackback címe:

http://medwe.blog.hu/api/trackback/id/tr323743414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mackó úr 2012.01.24. 19:56:46

Az a martonvásári hangverseny-helyszín nagyon sajátos volt!
1. A fehérvári vonalon abban az időben jobbára szergejek jártak, hangjukat csak az újszülöttek nem ismerik.
2. Martonvásár állomás fehérvár felőli bejárati jelzője a színpaddal közel egy vonalban volt, ott majd minden vonatot megállítottak, aztán, ha zöldet kapott, szép halkan elindult!!!
3. A színpadot a vasúttól elválasztó erdősávban pont ott volt egy 20 m széles nyiladék...
Három tényező együtt: volt olyan hangverseny, amit 8-10 szergej is szétvert!