A Budapesti Fesztiválzenekarral minden koncert ünnep.
Most bő egy héten át ünnepelhetek. *

Szombaton kezdődött.
Pinchas Zukermannal adták elő Beethoven Hegedűversenyét, ami a korabeli kritika szerint lejátszhatatlan zenei zagyvalék. Hogy a kritika 200 év alatt sem tudott fejlődni, arra ékes bizonyíték Fáy Miklós dolgozata, ami újabb mérföldkő a kortárs zenekritika gazos-kusza ösvényein.

Nekem megint nagyobb szerencsém volt: a koncert annyira lenyűgözött, hogy azt mondtam: igen, akarom mégegyszer, meg mégegyszer, meg mégegyszer.
Tegnap megvolt másodszor, Palermóban.
Ma Perugiában várom az estét, hogy harmadszor is átélhessem.
Holnap átrepülünk Spanyolországba, Cuki bácsival együtt.

A MÜPÁ-ban Beethoven Coriolan nyitánya után jött a világ egyik legnagyobb hegedűse, hogy előadja a zeneirodalom egyik legnagyobb hegedűversenyét.
Már az nagyon tetszett, ahogy bemelegítésképp be-bekapcsolódott a zenekari muzsikába, hol az első, hol a második hegedű szólamát játszva, olykor kisebb variációkkal a kollégákat -nomeg a közönség vájtfülű kisebbségét - szórakoztatva. Az első tétel vége felé úgy megfűszerezte a szólót, hogy nem tudtam bosszankodni a tételt követő tapsviharon.
Akkor és ott elment.
Végülis a jazzkoncertek közben is megkapják a jobb szólók az elismerést...
A második tételben kicsit finomabb, érzelmesebb volt, de annyira nem, mint amikor a BFZ négy éve Janine Janssennel játszotta ugyanezt a Zeneakadémián.
A harmadik tételben Zukerman megidézte az ördög hegedűsét és a közönség mellett elszórakoztatta a zenekart is. A zene pedig annál jobb, minél inkább élvezik a zenészek és bizony egészen másképp szól Beethoven is, amikor vagy nyolcvan vonós együtt mosolyog örömében.
A ritka fényes tapsot a vendég Brahms Altatódalával köszönte, kérve a közönséget, hogy énekeljen, mert magyarul még nem hallotta. Ez így is maradt, mert a többség csak dúdolt.

Két Richard Strauss mű szólt a második részben, elegánsan, fényesen, ünnepien, ahogy a fesztiválzenekari ünnepeken megszokhattuk.


Palermo, Teatro Massimo
Ha a szicíliai közönség eljönne a MÜPÁ-ba, bizony nagyon meglepődnének.
Ezerszer jobb a termeink akusztikája és hiába büszkék arra, hogy náluk van Európa harmadik legnagyobb színháza, a hat emeletre hiába fér be 3000 néző, a zene bizony vacak dobozhangon szól, mert a lényeg elvész a textíliákkal teli zsinórpadláson.
Ámulnának az olaszok nem csak a jó hangzáson, hanem tiszta mosdókon, a köhögő közönségen, a zacskózörgető nézőtéri zombikon, de szokatlan lenne nekik, hogy nálunk nem beszélgetnek, nem járkálnak, nem ejtik le az emeletről a műsorfüzeteket, nem bizergálják az okostelefonjaikat, csak néznék, nálunk mennyi fiatal van (Palermóban az átlagéletkor 68 év és a koncertet főleg társadalmi eseménynek tekintő sznobok)
Szerintem a zenekar méltatlan környezetben játszott, a Straussok alatt alig fértek el a szűk színpadon és a meglepetésszerűen, nyiszogva összecsukló gázrúgós irodai székek, amikre a zenészeket ültették, azok sem emelték a színház színvonalát.
A hegedűverseny otthon tetszett jobban, az Imígyen szóla Zarathustra Palermóban.

Kíváncsian várom a mai estét.

 

 

 

a turné további részletei:

Perugia

Valencia

A tubás hattyúdala

Barcelona

Oviedo

 

 

korábban a Fesztiválzenekarról:

Don Giovanni alla Fischer Iván

Miért kiabált ma az athéni?

Csoda Athénban

2010 mosolyogva tűnhet a francba!

Katarzis a zsinórpadáson

Több Fricit a közéletbe!

A BFZ karácsonyi titokkoncertek visszhangjából (paródia)

BFZ megvonási tüneteim

A Fesztiválzenekar és Fischer Iván bűvöletében

 

 

 

 

 

más zenékről:

Klezmerkedés a zsinagógában

Gyalázzuk le Vivaldit!

Kellemetlen meglepetések az Operában

Kínombanröhögős orgonahangverseny

Cecilia Bartoli istennő!

Nigel Kennedy, a vonatrobbantó

Klasszik Rádió, hurrá!

Búcsú a Cotton Club Singerstől

Beethoven maraton, 2010

A Beethoven maraton utóélete I.

A Beethoven maraton utóélete II.

Barokk koncert gót körítéssel

Garbarek és Gurtu

Orgona, cimbalom és tárogató hangversenye a Wekerlén

Kobajashi másodszor ríkatott meg

Érdi Tamás és Keszei Bori

Tosca: agresszió színpadon és nézőtéren

Wiedemann Bernadett anyuka

Lukáš Kmit: telefoncsörgés tette világhírűvé

Isten is szégyellheti a félresikerült Teremtést

 

 utóirat

nem egészen egy héttel a turné után újból felmerült a lehetséges bértollnokságom, ezért  ezúton tájékoztatok minden érdeklődőt, hogy a benyomásaimat a BFZ rajongójaként írom le , a zenekar koncertjeire a jegyeket és a bérleteket az adózott a jövedelmemből vásárolom, a turnén is saját költségemen vettem részt, mert szeretem a Budapesti Fesztiválzenekart.
Nem kicsit, nagyon! :-)

 

 

 TETSZIK?
itt nyomja meg
(vagy legyünk barátok! ;-))

A bejegyzés trackback címe:

http://medwe.blog.hu/api/trackback/id/tr734498968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

blizma 2012.05.10. 12:06:40

Ha már piszkálgatni is szoktalak,ezt is leírom(már régóta kikívánkozik belőlem):Nagyon élvezem a koncertekről szóló élménybeszámolóidat.Ezt es.:)

az igazi medwe · http://medwe.blog.hu 2012.05.14. 23:31:29

@blizma: köszönöm, igazán kedves. Piszkálgatást meg eddig nem vettem észre, szerintem olyan nem is volt! :-)