Tanne Budakeszi büféasztalTúróscsusza. Gusztustalan, de legalább van. Ha egy RENDES büféasztalos étteremben a vendég elégedetlen a kínálattal, akkor a tulaj megkérdi, mit enne - és hoz neki valamit a kívánsága szerint.
A budakeszi TANNE étteremben ehelyett a tulaj magyarázkodik, ígérget és vádol - nehogy elfelejtse a kedves vendég, hogy a hazai gasztronómia még arrébb esik a boldogabb országok színvonalától.

 

Nagyon nem örültem, amikor a budakeszi Tanne szerepelt egy meghívóban.
Még aktív étteremtesztelő koromban jártam itt és nagyon rossz emlékeim voltak, mert gyenge volt a felhozatal, ráadásul pofátlan módon becsaptak, 1950 Ft helyett 2500 Ft-ot számláztak fejenként.

A hely megvolt már nem egyszer, hanem sokszor, nagyon sokszor.
Itt olvasható a korábbi tapasztalatok egy része. Az összeset megírni nincs értelme, hiszen az elmúlt években annyi családi és baráti zabát rendeztünk itt, hogy felsorolni is unalmas lenne.
Most legutóbb két okom volt betérni a Márvány utcai étterembe:
1. a szűk körben ünnepelt születésnapom
2. fenemód megkívántam a fürjtojást, amit a grillezett húsokra szoktak tenni ottand.

Ebéd és vacsoraidő között, ahogy szoktam, mivel jobban szeretem az alacsony népsűrűséget.
Nem volt szerencsénk, vagy inkább azt mondom, nagyon nem.
A nagyon barátságos fogadtatást és helyrekísérést követően problémák sora kezdődött.
25 perccel az előételek megrendelés után még mindig nem történt semmi.
Elindultam ekkor megkeresni a pincérünket és a teremfőnökkel találtam szembe magam, aki rákérdezett: mi járatban a kedves úr, ha már a ruhatárnál nem kíván balra fordulni a vizesblokk felé, ahogy mutattam neki?
Mondom: előételügyben beszélnék a pincérünkkel.
Miért?
Mert félórája ott malmozunk az asztalnál.
Üljek vissza az asztalhoz, azonnal intézkedik, de kárpótlásul felajánl mindannyiunknak egy pohár pezsgőt.
És lám, nem telt bele újabb öt perc, amikor egy másik pincér jött a konyhából és egy céduláról felolvasta a rendelésünket, hogy az volt-e.
Az volt.

Várakoztunk tovább, míg meguntam és elindultam a grillpulthoz.
Ekkor jött az ifjú teremfőnök és enyhe rosszallással a hangjában közölte:
- Uram, épp az imént vittem ki az előételeiket.
Sebaj, majd visszaugrom megenni, amíg elkészül a grill - gondoltam, és elkezdtem megrakni egy tányért.
Így is tettem és nem voltam túl boldog az időveszteség miatt, ugyanis ezekre a bevezetőkre kár volt ennyit várakozni. A grillezett kecskesajt bizonytalan állagú és nem túl jóízű, alig langyos kulimász volt, a gulyásleves ugyancsak kihűlt és amolyan menzai minőségű, egyedül valami baconba tekert madár, az emlékeztetett a hely korábban megszokott színvonalára.

Alaposan kiélveztük a szokásos finomságokat, a muflont, a báránykebabot, a currys pulykát, ám a választék a szokásosnál szükebb volt, a fürjtojás sem volt kirakva a pultra, a szakács a kérésemre bányászott elő valahonnan néhány darabot, a köretek viszont aznap kritikán aluliak voltak.
Langyos, nyúlós sültburgonya, hideg, kemény, rosszízű rizs, száraz és zsíros sztrapacska, fonnyadt növények és csemegeuborka feliratú kovászos.
A húsaink bőven kárpótoltak mindenért, mert a szakács nagyon ügyes volt, így az sem zavart, hogy egyszer-kétszer az asztalunkhoz visszatérve még mindig ott voltak előző, szennyes tányérok.
Szóval volt ez már sokkal jobb is - és reméljük, lesz is, mert nemrég megint megkívántam a fürjtojást.
Mindenesetre a fizetéskor kapott három darab 500 Ft-os ajándékutalványt otthagytuk nekik a mappában, mert akkor hosszabb időre gondoltuk a búcsút.

PS. Segítsen valaki: a cég honlapján melyik nemzetre utal a fejjel lefelé kitett orosz (vagy címer nélküli szerb) zászló, amire angol nyelvű köszöntő ugrik fel?