Isten őrizz, hogy visszasírjam azt az időt, amikor a kereskedelmi média itthon csak az imperialistáknál kötelezően elítélendő elhajlásként  volt ismert.
Mégis olykor nagyon hiányolom az olyan nagytudású, tájékozott és nyelveket beszélő újságírókat, mint Csák Elemér, Hável József, Kulcsár István, Kalmár György, Bernát György, Ritter Aladár, Róbert László, hogy csak néhány nagyágyút említsek, akik egymaguk többet tudtak, mint ma egy egész rádiócsatorna és nem számított, hogy szépen beszélnek-e..

Méginkább hiányzik egy korábban igen jól működő szűrő: a mikrofonengedély.
Amit csak azok kaphattak meg, akik tudtak szépen, tisztán, folyékonyan, magyarul beszélni. 
Volt persze néhány fura kivétel akkor is, hogy az egyik legsúlyosabbat említsem, a Magyar Rádió Sportosztálya jóvoltából naponta megszólaló és bántóan selypítő Radnóti László, de ő ritka kivétel volt - míg mára azok vannak kisebbségben, akik régen kapásból megkapták volna a mikrofonengedélyt.
Osztódással szaporodnak az éterben a beszédhibás, tehát szerintem az elektronikus médiában megszólalásra ALKALMATLAN szakik.

A selypítő-raccsoló emberek helyzete nem reménytelen, arra garancia a logopédia, mint működő és folyamatosan fejlődő tudomány, továbbá Zoltán Erika énekes és a néhai Albert Györgyi rádiós újságíró, akik kabaréba illően voltak pöszék - és képesek voltak megtanulni az sz hang helyes kiejtését, meg elég igényesek ahhoz, hogy vállalják ami ezzel jár.

Most, amíg e sorokat írom és a háttérben a Kossuth Rádió 30 perc alatt a Föld körül című műsorában egy borzalmasan pösze nőt hallok, (de legalább a Michigan állam nevét helyesen misigennek ejti) előtte pedig a Déli Krónikában beszélt a nemrég feltűnt Dull Szabolcs, aki a spéci kántálása mellé rettenetesen selypít, ráadásul a problémásss s hangokat kissssé kényesssskedve meg is nyomja.

A Magyar Rádió sportosztályát a raccsoló Lantos Gábor vezeti, beosztottja, a régi bútordarab Sipos János pedig selypít. Rettenetesen randán beszél a két legsűrűbben hallható bemondó, Mátyus Kati és Szakonyi Judit, bár rajtuk szerintem a legtehetségesebb szakember sem tudna segíteni, az ő közszolgálati alkalmazásuk a magyar nyelv iránti merénylet.

Nem kifejezetten beszédhiba, csak vájtfülűek számára bosszantó naponta hallani, hogy "esz a magánhangszó, én Szikra Susa vagyok", de ennél is rosszabb minden szó, ami Berek Patrícia szájából elhangzik. A furán kántáló krónikás minden szót külön kimond, a t és g hangokat olyan nedvesen nyomja meg, mintha épp a bizgentyűtyüttyösi kacsaúsztatóban pacsálnánk.

A logopédus a közszolgálati tévében is találna munkát bőven.

A hétköznap esténként jelentkező Az este című politikai műsorban látható-hallgató Mészáros Antónia szép és okos, de kicsit pösze és nagyon selypít.  Egyszer Bolgár György élő egyenesben védte egy betelefonáló hallgatóval szemben, épületes vitájuk nagyjából ilyen volt: - Mészáros Antónia beszédhibás. - Nem az! - De az! - De nem! - De igen! Szerintem is igen.

Nála valamivel ritkában szerepel Hegedűs Judit, aki a híradó kevésbé fontosabb kiadásaiban birkózik az s és a z hangokkal. Rajta néha meglátszik a logopédus küzdelme, de a problémás hangokat akár egy mondaton belül is képes háromféleképp ejteni. Amikor megfeledkezik magáról, még a felső ajkának a jobb sarkát is felrántja egy s hang kedvéért én meg ezt nézem és nem tudom, hogy mit mondott szegény.

Baló Júlia puha tiéjts hangjai még Sir Richard Burtonnek is feltűnhettek volna, ám az ő szereplésében sokkal érdekesebb volt, hogy vajon tényleg leesnek-e egyszer a túlszínezett, húsos ajkai - ugyanis úgy tűnt, hogy egyszer ez megtörténik. Lehet hogy meg is történt, azért nem látni őt mostanában?

Hogy családban maradjunk: Baló György beszédére akár egy egész szakmai kongresszus épülhetne, ahol az állatorvosi ló mintájára ő lehetne a logopédiai Gyuri. Az 1980-as moszkvai olimpia idején láttam-hallottam őt először, akkor kiáltottam fel, hogy "atyagatya"  és vessenek a mókusok elé, még mindig itt tartok.

A kereskedelmi médiában mindenki úgy raccsol, selypeg, röfög és pöszög, ahogy neki, vagy a futtatójának tetszik.
Az én adómból működő közszolgálati médiának viszont kutya kötelessége lenne a szép magyar beszéd ápolása, elsősorban úgy, hogy a beszédhibás munkatársait addig nem engedi mikrofon elé, amíg a logopédus azt nem mondja, hogy tökéletes.

Megérjük valaha?
 

Olyan felemelő érzés elsőre megérteni valamit, legyen az dalszöveg, rádióreklám, vagy a szomszéd néni kiabálása.
Gyerekkoromban pl. évekig nem értettem a Mennyből az angyal egy sorát, nevesen azt hogy "Szép ajándékot vivén szívökben", ugyanis ez a minden karácsonykor meghallgatott lemezen valahogy így hangzott: cíbaja négó, cíbici tőde - aminek ugyan sok értelme nincs, de az ünnep szép volt úgy is.
Tizenhuszon évvel később a sajtóból tudtam meg, hogy a problémámmal nem voltam egyedül, ugyanis Galsai Pongrác írta valamelyik lapban, hogy a fia ugyanezen dal eléneklése utánezzel fordult hozzá:

- Papa, mi az hogy tőtök?  ("ő lesze néktek üdvözitőtök" a hangsúly aláhúzással jelezve)

Egy ötéves kislány a gyerek-istentiszteleten a hozsánna helyett azt énekelte, hogy kosárka, mivel olvasni még nem tudott és azt az értelmetlen szót sem magyarázta el neki senki, egy másik leányka pedig megkérdezte az őt templomba vivő nagyit, hogy nem esnek-e le az angyalkák, ha olyan magasan uzsonnáznak  (hozsánna a magasságban).
Ilyenekből persze jutott nekem is, gyermekkori zenés kínzatásaim címmel majd' egy éve megcsörgettem a múltam nehéz szilánkjait.

A jelenem dicsekvésre kevés okot adó tényezője, hogy gyakran hallgatom a közszolgálati rádiót, elsősorban a Bartókot, sokkal ritkábban a Kossuthot. Mindkettőn régóta fut egy reklám, amiben a vatkarádióról, abban pedig rutkaiborról beszél egy kissé negédeskedő, de annál pöszébb hang.
Oké, aki olyan régi hallgató mint én, annak az évtizedek selypítő, raccsoló, pöszögő rádiósai után egy újabb beszédhibás mikrofongyalázó már fel sem tűnik, viszont ez itt valami reklám lenne, aminek a célja másodsorban emberek megnyerése. (tudjuk elsősorban pénzmozgás, bevétel, majd osztás)

Biztosan megint nem én vagyok a célcsoport, de tessék mondani, van aki ezt érti?
Mi az a vatkarádió?
Hol fogható?
A rutkaibor az kannás, vagy palackozott?
Iható? 

Vagy ez megint csak a figyelemfelkeltés sajátos formája?
Majdnem húsz éve a tévében ment egy reklámspot, a vége felé egy nő beszólt és azt mondta: műgörény!
Amikor ötödször láttam, felhívtam a tv műsorügyeletét és megkérdeztem, mi az a műgörény?
A telefonos úr jót nevetett és közölte, hogy a reklámban a végszó nem műgörény, hanem az hogy működik!
Aha, így mindjárt más!

Később a Blikk reklámja gondolkodtatott el: vajon miért úgy végződik, hogy Szpotocsnye? Akkor szerencsére már volt internet és rá lehetett keresni.
Anno ezt találtam a témáról, egy kedves fórumozó lefordította a kifejezést, az viszont örök rejtély, hogy miért beszélt szlovákul egy olyan reklám, aminek érintőlegesen sincs köze az északi szomszédhoz.

Most meg itt a vatkarádió és rutkaibor.
A gugliban nincs róla semmi.
Persze holnap már lesz.
Az én béna blogom.
Hajlunk meg így, sötét tudatlanságban?

utóirat bő héttel később:
Nem egészen hülyén halok majd meg, mert megtudtam, hogy a vatkarádió az helyesen Vackarádió, a rutkaibor - amit mások ugyanitt Ruttka Ibornak értettek - az egy Ruttkai Bori névre hallgató előadóművész.
Már szinte mindent tudni véltem, amikor megjelent itt Berger Zsolt, aki csak ez egyetlen beszólása kedvéért regisztrált nicket hogy megírja: nagyon haragszik rám névtelenre, ő Berger Zsolt, névvel.
De vajon ki a fene az a Berger Zsolt?
És miért hozta ki a sodrából, hogy nem értek egy rádióreklámot?