wass albert
Wass Albert
fotó: littleborz.freeblog.hu

Nekem semmi bajom nincs Wass Alberttel és nem is érdekel, sem a személye, sem a munkássága.

Miért írok akkor mégis róla?

Mert  egy korábbi posztomban említettem a nevét, egészen pontosan azért, mert a csepeli polgármester felhívást tett közzé, hogy imádkozzunk Orbán Viktorért, az ajánlott "ókeresztény" imádságról pedig kiderült, hogy egy Wass Albert vers, ezért voltam bátor leírni ezt a mondatot: "... Schmitt Pált is célba vette a gonosz ármány és mormoljon mindenki ókeresztény imádságnak álcázott Wass Albert verseket"

Pusztán ennyi elég volt ahhoz, hogy valaki megkérdezze: mi a baj Wass Alberttel? Ebben az egyre agresszívabb és egyre inkább ellenséges légkörben nagyon tudok örülni, amikor valaki kérdez, még ha a kérdésben máris van egy valótlan, vagy inkább téves állítás, akkor is.

 

Mert kérdés helyett mindjárt fikázhatna, gyalázkodhatna, kritizálhatna, trágárkodhatna, ahogy sokan teszik, amikor meghallják pl. Wass Albert nevét hozsannázás nélkül.

Szóval nekem Wass Alberttel semmi bajom.
Hajdani barátaim kedvéért el is olvastam néhány művét, majd miután elmondtam ezekről a véleményemet, hajdani barátaim megszakították velem a kapcsolatot. Volt aki csak úgy szimplán nem állt velem szóba többet, volt pedig aki válogatott sértésekkel körített, kilométeres epeömlés kíséretében mondta fel a kapcsolatot. Volt ebben a liberális féregtől kezdve a hazaáruló büdös komcsin át a metszettfaszú slojmiig minden.

Szóval nekem Wass Alberttel semmi bajom.

Sokak Wass Albertre ikonként tekintenek és nekik vörös posztó a nevének említése.
Nem is olvastak tőle semmit, csak annyit tudnak, hogy mindenki ellenség, aki szerint nem Wass Albert a magyar Shakespeare, sőt, Sexpír Vilmos az angol WA!.
Velük sincs bajom semmi.
Csak ne kelljen velük beszélgetnem.

 

 

utóirat:
az említett íróért rajongó kultúrkörben hangzott el, hogy a volt munkásőrök imádják a nevükben a dupla wét, ezért vagyok én medwe és ezért Andrassew az Iwán.
Wajon Wass Albert is a miénk?  ;-)

 

 

Lájkolj, vagy legyünk barátok!

 

SzumóNé története:

 

Engem is megtaláltak, nem egyszer.

Az első a 90-es évek elején volt, az unokatesómék teljesen fejest ugrottak az Amway-be. Az unokatesó célja egy tűzpiros Mercedes volt, 1 éven belül.
Természetesen, 1 év múlva ott álltak nyakig eladósodva úgy, hogy költözniük kellett, h ki tudják fizetni a nagybátyám más jellegű melója után be nem fizetett TB-t (mondván: tízszeresét szerzik vissza az üzletből, majd befizetik később).
Hárman csinálták, anyuka, kisfia, kislánya.
Töméntelen ruhát vettek maguknak, h jól mutassanak, vidékre jártak, művelődési házak termeit bérelték, hogy sok-sok embert tudjanak beszervezni.
Nem jött be.
Az én beszervezésem egy jó órás otthoni agymosásból állt (tárgyalástechnika: mit szabad a telefonban elmondani, hogyan lehet személyes találkát kicsikarni és persze mennyit lehet keresni!) és a végén adjak meg 20 nevet, telszámot.
Kb 18-19 éves lehettem.
Mondtam, h bocs, de nekem ez az egész erőszakosnak tűnik és nem szeretném, ha a nevemben vkit is felhívnátok.

Megsértődtek, azóta sem nagyon beszélünk.

Tescoban eü. állapotfelmérés = Zepter.
Anyám bedőlt, alig tudta lerázni a később állandóan, erőszakosan ajándéklehetőséggel hívogató munkatársat.

Ezek után már én is nagyon óvatos voltam.
Néhány kolléga talált meg ezzel-azzal, de az első mondatnál leállítottam őket, hogy amennyiben előzetesen nem tudhatom meg, mit jelent a "számomra nagyon kifizetődő munkalehetőség" - akkor nem érdekel. Inkább maradok szegény. :)

Aztán jött egy másik cég nemrég a lófaszdózisú vitaminos.
Nagyon kedves kollégám, egyáltalán nem akart erőszakoskodni, csak beszélgettünk és mondta, h ha van kedvem nézzek el a Csörsz utcai központba, ő most vágott bele a wellness üzletbe. Volt bennem bizonytalanság, de gondoltam, ha nem tetszik, eljövök az előadásról. (A kolléga multinál jól kereső, középvezető, célja volt 2009 végén, hogy 1 év múlva ne dolgozzon ott, csak ebből éljen. Ma is ott van. :) )
Bementem, az első pillanatban láttam, hogy miről van szó.
Meghallgattam, megmérettettem a bétakarotinom (kérdezték akarom-e?
Hát gondoltam ha, nézzük meg mi a fene ez, majd utólag mondják, a humbug után, hogy OK, de 1.500,- Ft-ot fizessek érte.
Khm.
Szó nélkül perkáltam, nem volt mit tenni.
Pedig lehetett volna hivatkozni, hogy erről nem volt szó, ha tudtam volna, hogy fizetős, nem kellene, stb., de akkor az ember próbál méltóságteljes maradni, sajnos! Okosak, mi?) Majd eljutottunk a 25 ezres vitaminig.
Na mondom, akkor itt és most elég ebből.
Hazamentem, majd írtam egy normális hangú emilt, hogy ez nekem miért nem pálya (mlm, erőszak és nincs kétszázezrem a beugró csomagra) és különben is.
A kolléga megköszönte az őszinteségem és nem volt bennünk rossz érzés.
Amúgy nem értettem: a kolléga egy tanult, széleslátókörű, nagyon okos pasi, mesélte, hogy nehezen is ugrasztották bele, sokszor ellenállt, de akkor jött egy "húzónév" és ha ő is és megy is neki, hát akkor csak működik a rendszer...!
Mondtam, hogy sok sikert!

Az utolsó ilyen eset: ősrégen nem látott barátnő, a születésnapomon felhív.
Örülök is a hívásnak, jé, ő hív, de kedves!
Hát nem.
Születésnapról egy szó sem esik, ellenben pont egy nagyon jó barátnőjével van, átadná neki a telefont.
Ügyesen, kérdezésre, egyéb beszédre nem ad módot.
Végülis nem bájcsevegni akart!
Gyanús lesz, kezd felmenni a vérnyomásom.
Ismerős bemutatkozik, hogy XY és pont ilyen megbízható, korrekt munkatársakat keresnek, mint én vagyok. Hm, honnan ismer engem? A régi barátnőt 20 év óta egyszer láttam egy összejövetelen, 3 éve beszéltünk telefonon pár szót és ennyi. Honnan tudja vajon milyen vagyok? És ha érdekel, akkor találka ekkor és ekkor itt és itt. Köszönöm nem. Búcsú után telefon le, barátnő elfelejt. Szerintem nem értette miért nem érdekel. Más, közös barátnőnket is próbálta befűzni, 0 sikerrel.

A mostani rossz politikai-gazdasági helyzet pedig remek alkalmat fog teremteni az ilyen "üzleteknek", a kétségbeesett embereket becsapni, lehúzni! Sokan elkeseredettek, ezek meg erre hajtanak: meglibbentik egy lehetséges jobb jövő álomképét. Az elkeseredett ember próbál belekapaszkodni, mint utolsó lehetőségbe, eladósodik a kezdőcsomagért, talpal, hogy legyen alatta elég szint, majd belebukik (az esetek 99%-ában). Valakik biztosan jól járnak...

 

Mostantól a jól megírt sztorikat szívesen kipakolom a blogra, hadd okuljanak a jövő potenciális áldozatai.

Már megint a közszolgálati rádió és már megint egy buta melléfogás!

Amikor Mariska néni azt mondja, hogy a kertjében a borsópalánták mellett megy a szorgalmi út, azzal nincs gyepi_hangya.jpgsemmi baj, hiszen ő azt is pontosan tudja, hogy a szomszéd a coszpocból építette a házát, amin van anterna és ő már füzetett kaukciót is. Már akkor is  hideg volt  mégis csak egy szandár volt rajta, ezért infulendzás lett és most kapja az inekciót.

A közszolgálati Kossuth Rádió mai Déli Krónikáját nem Mariska néni szerkesztette, hanem Nánási Anikó, a szombathelyi repülőtér megrongálásáról sem Mariska néni tudósított, hanem Gergó Judit.

A hangtárban még 3 hétig ott éktelenkedik a tanult rádiós tévedése, amikoris 12:27:03-nál a következőt mondja:

vélhetően a szorgalmi útról a vízelvezető árkon át hajtottak be az amúgy zárt területre

A Magyar Rádió munkatársa tehát nem tudja, hogy a szolgalom, a szolgalmi jog, a servitus a szolga szóból eredeztethető, nem pedig a szorgalomból, a szerkesztő sem volt elég szorgalmas, mert vagy ő sem tudja, mi a különbség a szolgalom és a szorgalom között, vagy nem hallgatta meg, mit enged adásba.

Ez pedig kérem tisztelettel kínos.
Olyan Mariska néni színvonalú.
Pedig ugye az adómból fenntartott közszorgalmi adónak illene tudni, mit beszél!
 

Te hallottál már olyat, hogy egy bank ráfizet a bótra? - ezt egy "pénzügyi tanácsadónak" nevezett házaló ügynök kérdezte tőlem, amikor egy banki "terméket" akart rámsózni.
Bevallom, hallottam, ha nem is túl sokat.
Éppen ezért gondolom meg százszor is, hogy leálljak-e bármelyik bankkal.

Hitelellenes vagyok, ezt már leírtam többször, így szerencsére nem megy rá a gatyám a bankokkal kötött remek üzletekre. Óvatos is vagyok, amennyire lehet - és lehet! A "más farkával verni a csalánt" típusú bankpapírokat sem vásárolom.

 

Szerencsére a mostani botrányokban sem vagyok érintett, csak kívülállóként nézem, amikor a PSZÁF vizsgálni kezdi a Volksbankot a kiszolgáltatott ügyfelek becsapása miatt. Remélem, akkora bírságot vág ki rájuk, hogy belezöldülnek.

Ugyanilyet érdemelne a CIB, bár itt egyelőre még nincs vizsgálat,
A CIB olyan biankót akar aláíratni a végtörleszteni akaró ügyfeleivel, amit a jogban és pénzügyekben járatlan balekok többsége meg sem ért.

A CIB diktálta feltételek alapján az ügyfél először egyben törleszti az egész hitelt, majd utóbb megtudja, hogy mennyit is, mert még - ha aláírja - utólag bármennyit ráterhelhet a a kifosztója  bankja.

.........."A végtörlesztéshez biztosítandó összeg értéke tájékoztató jellegű, és az még a jelen nyilatkozatban meghatározott esetekben változhat. "
 
 
.........."  Kijelentem továbbá, hogy a CIB képviselője tájékoztatott arról, hogy a végtörlesztés megvalósulásának napjáig felhalmozódhatnak a végtörlesztendő kölcsönömmel kapcsolatban olyan tételek, amelyek pontos mértéke jelen nyilatkozat aláírásakor még nem ismert (pl. késedelmi kamat) "   
 
.........."Amennyiben a CIB -nél vezetett forint, vagy egyéb devizanemű fizetési számlámon sem áll rendelkezésre az így utólag biztosítandó fedezethez megfelelő pénzösszeg, akkor tudomásul veszem, hogy a jelen végtörlesztési kérelmem nem fog teljesülni. " 
 
 
 

Magyarul oda nekik a tájékoztató jellegű lóvét, aztán majd ők utóbb eldöntik, hogy mennyi az annyi, vagyis még mit kérnek azért, hogy szabadulj tőlük..
A szegény madár kiszolgáltatottsága folyamatos, hiszen ott a pénze  a banknál, meg ott az aláírása egy olyan szövegen, amit úgy értünk, ahogy akarunk.

Mindez egy kicsit sem hungarikum.

Jártam már úgy egy boldogabb országban, hogy az amúgy jónevű bankom felmondta a számlámat, mert az utóbbi 6 hónapban nem volt rajta semmi forgalom.
A felmondást tudomásul vettem és megírtam nekik, hogy hova küldjék a maradék 84 dollárt, ami rajta volt.

Kaptam erre egy számlát, amin az szerepelt, hogy a számla felmondásának díja 60 dollár, az ezzel kapcsolatos ügyintézés 12 dollár, a késedelmi kamat 9 dollár és a külön tájékoztatás postaköltsége 3 dollár.

Így aztán kvittek voltunk.

Szerintem az Ambrus Attila, a viszkis bankrabló nem is olyan nagy gazember!

:-)
 

 

Bélának szakértőként sem tetszett a dolog, merthogy a szakdolgozatát is az esélyegyenlőségről írta..

Ettől függetlenül az egész étterem haragos pillantásokat lövellt az egyik asztal irányába, volt aki otthagyta az ebédjét, felállt és pánikszerű gyorsasággal elhagyta az önkiszolgálót.

Fajgyűlölet, megint a zsigeri fajgyűlölet! - gondolta az autentikus Béla és már fogalmazta is a következő szösszenetét.
"Elfogadhatatlan, hogy miután az elnyomott kisebbség beilleszkedni akaró egyedei megjelennek egy számukra szokatlan környezetben, ahol a saját kultúrájuk szerint merészelnek létezni, azonnal kivívják az intoleráns átlagember gyűlöletét. Ez nem civilizált, ez nem európai, ez nem kultúremberhez és nem a harnadik évezredhez méltó!" - háborgott Béla, egyelőre csak úgy magában.

Közben a felfelé törekvő állampolgárok olyan ricsajjal fogyasztották az ebédjüket, hogy az intoleránsok a legtávolabbi sarokban sem értették egymás szavát. A két vörös lófarkas, hordóhasú asszonyság a pultnál válogató, hétéves forma Sanyikát dirigálta, mit hozzon még nekik.

Sanyika a maszatos kezével kotorászott az ételek között, míg megrakta a tálcáját. A kasszához a sort beelőzve nyomult, a számlát az odapenderülő tizenéves nővére fizette.
Már nem mert rájuk szólni senki, mert amikor az egész család fáradt soron kívül fizetni és ezt valaki nehezményezte, a társaság rangidős hölgye általi dorgálásban  részesült ("le is rúgom a fejed, geci!")

Egy kisebb fiúcska az asztalok között rohangált, néha felbukott és szirénázni kezdett, ilyenkor valamelyik anyja jól kiordibálta magát, aztán minden a legnagyobb rendben folytatódott.
Egy másik csemete kenyérgalacsinokat gyúrt és azzal dobálta az önkiszolgáló vendégeit, egy harmadik pedig a kóláját csorgatta az asztalra és a barna foltból az ujjával mázolt az asztalra felbecsülhetetlen értékű, naív, nemzetiségi műalkotásokat.

Az egyik úrihölgy kanállal tömte a fejébe a palacsintát, ám lehetett néhány lyukas foga, mert minden harmadik falat után a mutatóujjával turkálta ki a beszorult ételdarabkákat a szájából, a másik felszúrta a rántotthúst a villájára és onnan harapdálta lefele.

Béla kevés híján maga alá élvezett, hiszen először látta közelről azokat, akikért a sajtóban évek óta küzdött, harciasan. Azonnal leugatta a diszkrimináció, az előítélet, a szegregáció  legkisebb gyanúját is és vitriolos írásaiban kipellengérezett mindenkit, aki nem ölelte keblére az összes kisebbséget, beleértve a pirézeket is.
Elment minden kisebbségvédő demonstrációra, tüntetett a gyűlöletbeszéd ellen is, mert igenis ne gyűlölködjenek a szarfaszú fasiszta nácik, hanem pusztuljanak meg mielőbb!

- Búú! - kiabált rá Bélára az egyik kedvence, mert felfigyelt arra, hogy ez a geci köcsög feltűnően méregeti őket. Béla erre elérkezettnek látta az időt és odament hozzájuk.

- Asszonyom, én természetesen önökkel vagyok, kérem, ne zavartassák magukat a teremben érezhető gyűlölethullámoktól, fogyassszák nyugodtan az ebédjüket.

- Mivaaaan? - érdeklődött a kisebbségi hölgy, mert pontosan nem látta át Béla nemes küldetésének kvintesszenciáját.

- Én csak - hervadt le Béla arcáról a mosoly - csak azt lettem volna bátor kifejezni, hogy...

- Húzzá innen anyádba amíg szépen vagyunk, érted? - jelezte az egyenjogú személy, hogy a továbbiakban nem óhajtja Béla fizikai közelségét. - A picsának toltad ide a ragyás pofádat, leszbikus!

Béla elérkezettnek gondolta a távozás hímes mezejére lépni, hiszen többen kajánul figyelni kezdték a kibontakozó incidenst.
Két órával később az utcán találkozott újra a népes családdal.
Felderült az arca, hogy most majd végre tisztázza a dolgokat, de a védencei nekiestek, ütötték, rúgták, ahol érték és közben ordítottak, hogy már megint itt van ez a köcsög, öljük meg.
A BKV szirénázó helyszínelő autója vetett véget a találkozónak, ami ugyan máshova sietett, de a Béla sérelmére randalírozókat annyira megijesztette, hogy azonnal felhagytak a magatartásukkal. Nem akartak kilencedszer is a bíró úrral és az ügyész úrral találkozni.

Béla arca szépen gyógyul, de az élete útlegeázodáshoz ért.
Maga sem tudja, hogy holnaptól a beilleszkedési nehézségek felelőseit fogja ostorozni, vagy belép a gárdába.
Valamelyikbe.
Bármelyikbe.

 

A franc essen a pofájukba! - dühöngött Lacika a fotelben és töltött magának még egy kis sört, mert már lement a hab a korsóban.
A meccs elején felolvasott antirasszista nyilatkozat borzolta a jámbor szurkoló idegeit.
Ez a jóember azonnal a plafonon van, ha a rasszizmus kerül szóba, ha meg netán a rasszizmus ürügyén demonstrálnak, riogatnak, tiltakoznak, nyilatkoznak, akkor még a fogsorát is csattogtatja, csomókban hullik a haja és morgó hangot hallat.

- Mi a baj, Lacifiú? - kedélyeskedik a szurkolótárs.

- A tököm van tele ezzel az egésszel - fakad ki a Lac.

- Figyeld meg, ha bárhol felmerül a rasszizmus gyanúja, minden hivatalos ember azonnal beszarik és átmegy képmutatóba.
Mintha valaki kötelezővé tette volna azt a ökörséget, hogy a rasszizmus a fehér ember bűne, amiért vezekelnie kell.

- Miért, nem az? - játssza az ártatlant a sörtárs.

- Hát egy nagy szart! - pöfög Lacimester.

- Idefigyelj! Már az iskolában belénk verték, hogy a rasszizmus jelentése nem más, mint emberek hátrányos megkülönböztetése a származásuk, a fajtájuk alapján. De ki volt az a többemeletes barom, aki kitalálta, hogy csak a fehér ember különbözteti meg magát a színesektől?

Mert az még biztosan nem látott olyat, hogy Harlemben a feketék az utcán meglincseltek egy fehérembert csak a bőre színe miatt.
Nem tudja, milyen nagy szó volt, amikor Louis Armstrong egy fehér embert vett be a zenekarába, aki történetesen még magyar is volt, Joe Murányi néven.
Még nem utálták ki a kínaiak egy angyalföldi üzletből, amit saját maguknak tartanak fenn.
Nem akart keresztényként olyan kórházban dolgozni, ahol minden orvos zsidó volt és nem hallott olyan megjegyzést a háta mögött, amikor beült egy koncertre a zsinagógába, hogy "hogy kerültek ide ezek a szemetek?".
Nem járt még Mexikóban, ahol a helyiek megvetően hátat fordítottak neki és csak annyit tudtak angolul, hogy "menj haza, gringó".
Nem verték félholtra a cigányok csak azért, mert véletlenül betévedt a putrisorra.

Rasszizmus miatt vernyákolni csak akkor szabad, amikor a fehér ember óberkedik, amikor a mi sérelmünkre követik el ugyanazt, akkor persze kötelezően kuss van.
Akkor menetrend szerint jön a szöveg, hogy a támadásnak nincs etnikai alapja.
Hogy rohadna meg az összes álszent képmutató, ott ahol van!


 

Oké, Lacika, igyál még sört.
Hűsít.

az igazi medwe 2010.04.08. 01:09

Vaccpaör

Ujjé, a Gödörben nagyszerű!

Nőnapon nyílik ott egy kiállítás tárgyakkal, amelyek az elmúlt száz évben megkönnyítették a nők életét.

A feministák a kiállítás témájára fittyet hányva demonstrálni kezdenek a nő szerepének félremagyarázásával okozott társadalmi károk ellen és azonnal párbeszédet kezdenének, de nincs kivel.

A főfeminista meg is jegyzi, hogy ide most főleg külföldiek jöttek, magyarok nem, mert "ők" (ti. a magyarok) ezt nem érzik problémának, szemben vele, a sületlenségeket beszélő nemmagyar hölggyel, akinek csak egyszer gyűlik meg a baja a magyar nyelvvel, mert nem jut eszébe egy fontos magyar szó.

What is power? [vacpaör] - kérdi ekkor saját magától, majd egy mesterkélt mozdulatot követően hirtelen be is ugrik neki, hogy a paör iz magyarusul: HATALOM!

Hatalmas!

A tudás hatalom, ráadásul ahogy Lenin mondta: minden nyelv fegyver az életért vívott küzdelemben.
Ez a kiváló nyelvtudással felfegyverzett feminista, Karsay Dorottya CEU-s egyetemi hallgató már most a kamerák előtt küzd a semmiért, később kiváló emberi jogi harcos, környezetvédő, a nők, a bálnák és a többi elesettek szószólója lesz, de ha elég kitartó, néhány év múlva ő lehet Közép-Európa első női spermadonora.

Ahhoz kell csak igazán a paör!

 

PS. A videó kommentjében szereplő "szexista reklámról" szó sincs sem a kiállításon, sem a tudósításban, de ezt a szerkesztői trehányságot bőven ellensúlyozza a brilliáns végszó! A vacpaör!
Köcike! :-)

 

ezt hallgasd meg:

vaccpaör remix! :-)


gátvéder toplista

Karsay Dorottya

mottó:
Minden vitát megnyersz, amit el sem kezdesz!
(Dale Carnegie)


 

Kajánul figyeltem Szabolcs és Emmi néni böstörködését.
Mi volt ötvenhatban?
Szabolcs huszonéves, tájékozott, olvasott, gondolkodó ember, Emmi néni frissnyugdíjas értelmiségi, kissé korlátolt és nagyon elfogult, mondjuk úgy: fröcsögő antikommunista.
Szabolcs sokkal többet tudott ötvenhatról, Emmi néni viszont ott volt.
A vitában a hangerő mellett ezt használta legfőbb érvnek:
- Szabikám, mit tudhatsz te erről, hiszen még nem is éltél!

Még mindig nem tudom, megmondjam-e Szabikámnak, hogy Emmi néni már kemény 12 éves volt a forradalom idején, de az első lövés épp az ő Marx téri lakásukat érte, amiért a következő két napot a pincében töltötték, utána hónapokig rokonoknál, falun húzták meg magukat. Szabikám azt sem tudja, hogy Emmi néni a hetvenes években önként lépett az MSZMP soraiba, bár ez szorosan nem tartozik ahhoz a vitához, hogy ötvenhatban a szocializmus megújítására vagy a feudalizmus visszaállítására gyúrtak-e a forradalmárok.
Mindenesetre Emmi néni azóta nagyon haragszik a nyegle ficsúrra, aki nem ismeri el Emmi néni küzdelmeit és mártírságát, nem tudhat semmit, ráadásul szemtelen is!
Emmi néni pedig hiteles szemtanú, igaz az egy belövés porán és cserepein kívül tényleg nem látott semmit.
 

***

 

Kajánul figyeltem két korombéli ember vitáját egy néhány évvel ezelőtti március tizenötödikéről. Az egyiket annyiban érintette, hogy a munkája miatt a nyilvánosság elől elzárt iratokhoz is hozzájutott és ezek ismeretében kellett súlyos döntéseket hoznia - a másiknak meg annyira szívügye a demokrácia, hogy szervilis alázattal rajong egy pártért meg az elnökéért.
Részt vett a nagygyűlésen, ahova a gyerekeit is elcibálta, ezért így érvelt:
- Ne magyarázz nekem, én ott voltam és láttam!
- No akkor mondd csak el, mit is láttál?
- Gyalog indultunk haza és már a Nemzeti Múzeumnál jártunk, amikor a Zoli otthonról hívott, hogy jól vagyunk-e, mert a Hírtévén látja, hogy rohamrendőrök verik az ünneplő tömeget.
Újabb hiteles szemtanú, aki ugyancsak ott volt, ezért mindent tud...
 

***

 

Közeli rokonnal vitáztunk néhány éve, hogy az egyház ünnepén a püspökúr uszított vagy nem uszított.
Szerinte nem, szerintem meg de.
Igaz ő végig ott volt, én meg nem.
Akkor mit akarok? Biztos a libsi sajtó vezetett meg engem is, ahogy a fél országot.
Én a tévében láttam.
A tévé hazudott.
De én nem azt láttam, amikor valaki azt hazudta, hanem azt, amikor a püspök szóról szóra ezt és ezt mondta.
Aljas hazugság, ilyen nem volt, én végig hallottam mindent!
No akkor figyelj - és beraktam a videóba egy kazettát.
Rajta a püspök szóról szóra azt és azt mondta. Uszított.
A kedves rokon pedig uszult, azaz megint dühbe gurult.
Nem kicsit, nagyon.
- Jellemző a rohadt kommunistákra, hogy kamerável mennek a templomba is, aztán hazug dokumentumokat koholnak és terjesztik. Te is miért raktad el ezt a felvételt? Semmivel nem vagy különb mint ők!

A hiteles szemtanúval azóta nincs kapcsolatunk.
Igaz ő minden vasárnap meghallgatja az igét és az aktuális kampánydumákat, de neki Jézus legszebb üzenetei is kevesek a megbocsátáshoz. Az ilyen ember soha nem nézi el neked, hogy nem tudott beléd gyalogolni.


Vajon kinek hisz az, aki már saját magának sem?
Vajon ennyi hiteles szemtanú között hova bújik az igazság?

:-)

Amway, Network21, emelem, de nem jutok semmire.

Volt 8-10 nyugalmas évem, amikor már nem kellett tartanom attól, hogy barátaim és elveszettnek hitt ismerőseim találnak meg egy titokzatos üzleti ajánlattal, amit csakis személyesen adhatnak elő, és már nem érkezett több meghívás találkozóra, koccintásra, megemlékezésre, kiállítás-megnyitóra, házavatóra, kóstolóra, szüretre, hogy aztán kiderüljön: megint csak az amerikai multi-level-marketingcég toborzójára paliztak be.

Azt hittem, elfelejthetem az időközben többször nevet és csalistratégiát váltó hálózatot.
Azt gondoltam, többé nem cipel el senki egy érdekesnek ígért szakmai előadásra a Sportcsarnokba, ami végülis AMWAY szeánsz volt, két napon keresztül dübörgő zenével és a széken álló, eszetlenül tapsoló zombikkal és Torgyánt doktort messze lepipáló demagógiával fűszerezett agymosással.

A régmúltba süllyed az olyan kaland, amikor találkozót kér tőlem egy ismeretlen, odajön és az én telefonomról felhívja a főnökét, aki előadja, hogy olvasott a külföldi ügyleteim sikeréről és olyan üzletet ajánl, ami a fogkefétől a versenyautóig terjedő palettával meghódíthatja annak az országnak az egész piacát, aminek egy részén én már elértem ezt-azt. Az egész komolytalannak tűnt, elhajtottam az urat telefonon, a hölgyet személyesen és mivel épp a MLM Szövetség egyik korifeusa ült nálam, tőle tudtam meg, hogy az illető úr "egy gyémánt" volt, vagyis az AMWAY csapat magas posztra jutott tagja.
Már megint az AMWAY.

Nemrég csöng a telefonom és egy régi ismerős az, egy valamikor népszerű tévés. Meglepődöm, mert nem túl jó szájízzel ért véget a kapcsolatunk, és az is már vagy három éve, de lehet hogy több. Azt mondja, jól mennek a dolgai és van egy olyan projectje, amire nem nagyon van ideje, de rengeteg pénz van benne és szívesen átadná nekem. Igyunk meg egy kávét valahol és elmondja. Hogy nincs szabad kapacitásom? Nem baj, ha nem tetszik, akkor megittunk egy jó kávét, de mindenképpen elmondaná.
Álmomban nem gondoltam volna, mi az a project.

Ki tetszettek találni?
Az AMWAY.
Most, 2009-ben, 18 évvel azután, hogy először járatták le a talajvesztett segédmunkások körében is.
Az a cég, amelyiknek köszönhetően sok kapcsolatomat veszítettem el, ugyanis akiket annakidején elutasítottam, vagyis nem léptem be a hálózatukba, hogy utána magam is kihúzzam a gyufát minden ismerősömnél, egyszerűen szégyellték, hogy nem jött be nekik a mesés gazdagság. Először én menekültem az erőszakos támadásaik elől, utána ők bujkáltak előlem, hogy ne kelljen bevallaniuk a kudarcot, hogy ráment egy évük és mégsem lettek kőgazdagok.

Mert a hálózat már csak ilyen.
Beszervez, hogy dolgozz mint a futómalac és nem fizet, hanem a mesés jövőt lebegteti.
Ha elég hülye vagy és elhiszed, akkor robotolsz és sorra csapod be az ismerőseidet, közben pedig használod a méregdrága termékeket, amik semmivel nem jobbak, mint a boltban tizedannyiért kapható társaik.
Mire rájössz, hogy ez bizony nem megy, az emberek nagyobb része nem hülye és nem hisz a mesének, addigra elvesztettél egy sor értékes kapcsolatot, mert a korábbi barátaid kerülni fognak, mint egy fertőzőt, kifizettél egy vagyont - és nem értél el semmit, még egy kis zsebpénzt sem, csupán annyit, hogy egy darabig tartozhattál valahova, kergethettél egy délibábot és volt miről beszélned.

Szóval igencsak meghökkentem, amikor a valamikori sztártévés előadta nekem, hogy a momentán saját webáruház köntösbe csomagolt AMWAY a meggazdagodás útja és nem is tudtam véka alá rejteni a csalódást.
Mert becsapott. 
Egy olyan projectet ígért, amire neki nincs ideje és átadná.
Helyette jött ezzel a MLM balfékséggel.

A legfőbb érve az volt, hogy nem tudhatom hogy milyen, hiszen még soha nem voltam hálózat tagja.
Basszus, börtönben, működő vulkánban, pártban, cápa torkában, robogó vonat alatt és magasfeszültségű vezetéken sem voltam még soha, mégis tudom, hogy ezek rossz helyek és hogy nem akarok odamenni.

Mostantól megint sokkal óvatosabb leszek, ha régi ismerősök bukkannak fel és bármit kínálnak.

 

Asszem nekem már nemigen kell semmi.
Egy ilyen múltből felbukkanó frász meg végképp nem!
Most még majd az is jön, hogy lépjek be a KISZ-be?