szociológus nyilatkozik

Létezik egy szép francia szó, a trouvaille.
Azt jelenti: felfedezés. Vagy éppen azt hogy ötlet. Ez lehet hirtelen.
A magyar nyelvben úgy hallottam feltűnni, hogy ha valami nem volt túl nagy durranás, arra azt mondták, hogy "hát ez nem egy nagy truváj".

Talán a gyakori  "nem nagy dolog" kijelentés miatt kerül be a truváj a dolog, etvasz, vaszisztdasz, történet, cucc, ügy töltelékszavak sorába.

Ami biztos: ha (és amennyiben ;-)) egy nagyképű szociológus orra alá mikrofon kerül, a truváj szó kötelezően elhangzik, akár passzol, akár nem. A szociológus az "első etapban" persze nem azért tanult évekig, hogy ne tudja a mondókáját úgy alakítani, hogy elsüthesse ezt a kiemelkedő műveltségre utaló, fontos(kodó) kifejezést.

Hallottam már azt a szót is, hogy truvájkodás, szinte kizárólag olyan összefüggésben, hogy valaki az ürességét, egyszerűségét nagyképűsködéssel, hencegéssel igyekszik leplezni.


Truváj és truvájkodás.
Olyan, mint az ok és okozat,
meg a bűn és bűnhődés.
Na!
 

gajra megyRöviden:

helyes: gajra vágjuk, gajra ment

helytelen: gallyra vágjuk, gallyra ment

 

bővebben:

gallyra menni lehet, de nem sok értelme van.
Letörik például, kivéve ha egy nem elhízott mókus megy a gallyra.

A gally jelentése: vékony faág. Rőzse, ha letörik és sok van egy helyen.

A gaj jelentése: eredetileg gajdesz, ami jiddis szó, halál, pusztulás, enyészet.
Gajra megy: tönkremegy, elpusztul, megszűnik, meghal.

Ma megint egy újságban olvastam, hogy valami gallyra vágta a fogyókúrát.
Én meg ettől magamat hanyatt.
 

Tegnap sokadszor szándékoztak helyreigazítani ugyanabban a kérdésben.
Nem először írtam ugyanis egy ételre, hogy ízetlen.
Az ügyeletes nyelvőr pedig mindjárt ugrott, hogy maximum a tréfa az ízetlen, az ételre azt mondjuk, hogy íztelen.

Nokéremtisztelettel.

A nyelv is - mint minden egyéb - folyamatosan változik.
A szabályai, vagyis a nyelvtan - mint annyi minden más - kizárólag emberek megegyezésén alapul, vagyis az sem objektív és az sem olyan változatlan, minthogy kétszer kettő az négy, vagy hogy a Föld gömbölyű.

A Magyar Tudományos Akadémia kiadójának alapművében, a Magyar Értelmező Kéziszótárban (Budapest, 2003. Ak.) az 586. oldalon a következő szócikk olvasható:

ízetlen
1. Nem kielégítő ízű.
2. ritk vál Száraz, kedélytelen.
3. pejor Sértően ízléstelen, illetlen

Márpedig amíg a MTA alapművének legfrissebb kiadásában ez olvasható, addig tisztelettel köszöntöm az összes amatőr és profi nyelvészt, az összes botcsinálta korrektort és okostojást, a magam részéről - élve a választási lehetőségemmel - az azonos jelentésű íztelen és ízetlen kifejezések közül az utóbbit használom.

Mindez a medwefórumban 2006 júniusában jelent meg, úgy tűnik, fölöslegesen, az ostobi kiigazítást ma is megkaptam.

Talán mert Mikes Éva 2008 októberében a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) Kultúráért Felelős Államtitkársága által jegyzett kultúra.hu magazinba a következőket írta:
Az, hogy a leves ma már szinte kizárólag ízetlen, nem pedig - helyesen - íztelen, ugyanide tartozik. Az ízetlen ízlés nélkülit, azaz ízléstelent jelent, amilyen egy bántó, rossz tréfa lehet. Íz nélküli az étel, azaz íztelen.
Nem tudom, ki az a Mikes Éva, de ha már ilyen bátran kijelenti hogy mi mit jelent, legalább az Akadémiai Kiadó szótárából meggyőződhetett volna róla.

Én meg, ha akarom, akkor úgy mondom, hogy omlósz! :-)

Ez a Gordiusz gyerek kódisszegény földműves volt, akinek Krisztus előtt nagyjából négyszáz évvel megjelent Zeusz és megsúgta, menjen be a mai Törökország területén virágzott phrügiai királyság fővárosába, ahol akár még fríg király is lehet belőle.

Gordiusz csomagolt és nekiindult a szekerével oda, ahol a gyilkos trónviszály épp ott tartott, hogy az első idegen lesz a király, aki a szekerével beparkol a Zeusz templom mellé.
Így lett Gordiusz a király és Gordium a város, ahol kegyhellyé vált a jó döntés emlékére a kibogozhatatlan csomóval a Zeusz templomhoz kötözött szekér.

Később kapott szárnyra az a legenda, hogy az lesz a világ (értsd Kis-Ázsia) következő uralkodója, aki kibogozza Gordiusz csomóját, vagyis megoldja a gordiuszi csomót.
Nagy Sándor hódító, aki ie. 344-ben járt arrafelé, nem lacafacázott sokáig, hanem egyetlen kardcsapással átvágta a gordiuszi csomót, így a gordiuszi csomó a megoldhatatlan problémák, a kardcsapás pedig a frappáns megoldások jelképe lett.

Nagyjából elég ennyit tudni a dologról, kár hogy a közszolgálati média munkásai összevissza beszélve rosszra tanítják a népet és a gordiuszi csomót és az átvágását olyan összefüggésekben használják, amelyeknek köze nincs az eredetihez.

30 éve közszolgálatilag csak egyetemi/főiskolai végzettséggel lehetett mikrofonhoz jutni.
30 éve egy egyetemi/főiskolai diploma még feltételezett némi általános műveltséget.

Ma már...

... ehh, inkább hagyjuk.
 

Ezt a bejegyzést a kényszer és a gugli szülte, karonfogva.
Mindkettő nagy úr!
Rendszeresen nézem ugyanis, ki hogyan talál ide a blogomra.
Naponta legalább ketten jöttek a vajaspánkó szó jelentését keresve.
Az ő kedvükért az egyik nyelvőrködő posztot kiegészítettem a következőkkel:

Más.

vajaspánkó=fánk
2010 február 1.
Valami miatt a gugliból minden nap idetalál legalább két kedves olvasó, aki a vajaspánkó szó jelentését keresi. Hogy ne járjon hiába, elmondom.

 

A pánkó a fánk elnevezése Erdélyben, forrása a német Pfannkuchen. (remek fánkreceptek olvashatók a Pesti Zsibongóban)

A vajas pánkóról az óvodások körében meglehetősen népszerű mese is született, így az elgurulni szerető, rakoncátlan sütemény a jelmezbálokon is fel-felbukkan, no meg álljon itt a mese refrénje, személyes érintettség miatt is ;-)

Vajas pánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Miért félnék medwe tőled?
Megszököm mindjárt előled!

Amíg a vajaspánkó innen is lelép, megemlítem még a hazai net talán legszínvonalasabb receptblogját, ami ugyancsak a Vajaspánkó  nevét viseli.

Legalább mától a google nem hiába irányítja ide az érdeklődőket! :-)

 

Hiába irányította ide, ugyanis egy héttel a fentiek megjelenése után a "vajaspánkó jelentése" beírására a gugli két medwe-találatot is produkált, de egyiknek sem volt köze a vajaspánkóhoz, meg a róla írt sorokhoz. Márpedig a vajaspánkó jó, a vajaspánkó és a keresői is megérdemlik, hogy egymásra találjanak.

Talán majd most.

kenter.JPGCanter = könnyű vágta

to win at a canter = kenterben győz, vagy könnyen győz

(forrás: szotar.sztaki.hu)

 

Tehát ha lefordítom a jól bevált angol kifejezést, akkor KENTERBEN VERI azt, amit könnyen győzött le. Ez a kenterben veri jelentése.

gyengébbek kedvéért:

kenterben veri = helyes

kenterbe veri = helytelen


Ehhez képest mit olvasok médiaszerte?

Azt hogy kenterbe veri ezt vagy azt ez vagy az.
Mintha a kenter az valami kemény tárgy lenne, amibe bele lehet verni mást vagy másokat.

A következő idézetek forrásai nem fórumok, nem blogok, hanem médiumok, ahol állítólag igényes profik forgatják a tollat, ahol állítólag korrektorok is dolgoznak, mert azok nélkül ugye nem szerkesztőség a szerkesztőség...

Kenterbe verte az MSZP-t a Jobbik (jobbik.hu)

 

www.kreativ.hu
Kenterbe verte a GVH a cégeket


www.nemzetisport.hu
februárban Magyarországra érkezett, kifejezetten műrepülésre kifejlesztett MXS gép sebességben, dinamikában kenterbe verte az Extra 300-asokat.

www.szulokhaza.hu
Így ez az végtelenül egyszerű, ám annál hasznosabb találmány volt az, ami kenterbe verte az összes versenybe szállót.

www.reggel.hu
Versenyein ezrek tomboltak a lelátón, amikor kenterbe verte a szocialista országok, köztük a Szovjetunió csodalovait.
 

bulvar.ma.hu
a műsorvezető kibeszélőshow-ját mostanában többször is kenterbe verte a rivális csatornán futó Joshi Bharat, ráadásul, Mónika magánéleti válsága miatt hiteltelenné vált a nézők és a csatorna vezetősége előtt.


szentkoronaradio.com
Ennek ellenére most a 22 esztendős Takács Krisztián kenterbe verte az MSZP jelöltjét, egyúttal bebizonyította: Nyugat-Magyarországon is növekvő igény van a radikális és tiszta, új erőre.

 

hirek.oldal.info
Magyarország kenterbe verte Nyugat-Európát a korai elhalálozás tekintetében



Vicc, hogy a felsorolásban nem is egy olyan honlap szerepel, ami magyarságra oktatna minket, sőt, azt is tudni véli, hogy ki a jó magyar és ki nem az...
Persze mindannyiunk szerencséjére van valaki, aki ha jövőre kormányra kerül, egészen biztosan rendezi ezt a kérdést is.

Rossz szokásom reklamálni, amikor olyanok fogalmaznak pongyolán, beszélnek csúnyán, ejtenek vagy használnak rosszul szavakat, akiknek munkaköri kötelességük a nyelvművelés. Nincs bajom azzal sem, hogy egyesek szerint emiatt én is csak egy grammatikanáci vagyok, végülis címkézni könnyebb, mint gondolkodni.

Adekvát.
Nem lenne kötelező ezt a kifejezést használni, de aki az egyértelmű, vagy az azonos értékű szavak helyett ilyen jól csengő, idegen szóval fejezi ki a kínjait, az bizonyára sokkal több, sokkal műveltebb, mint a porbafingó többség. (tehát az adekvát jelentése egyértelműen ez: egyértelmű, azonos értékű )

Egészen addig, amíg jól használják ezt a parádés szót és nem azt mondják helyette, hogy adekvált.
Nincs baj azzal, amikor Józsi a lakatosműhelyt megunva ügyvezető igazgatóvá avanzsál, vesz egy színes öltönyt, hozzá fehér frottírzoknit és csináltat a plázában valami csicsás névjegyet is, mert neki az üzleti életben "szuvenír joga"  a nyakatekert körmondatokba csempészett idegen szavakkal demonstrálni a páratlan szókincsét, és azon sem lepődöm meg, amikor a Róbert-híd Rádió, vagy Lófütty FM nagyarcú riportere csinál reklámot a saját félműveltségének.

Akkor ugrik ki a fülemből a blútúsz, amikor egyetemi oktató (!) szájából hallom azt, hogy adekvált. Egészen biztosan nem azt mondta, hogy adekvát, hanem azt, hogy adekvált.
Ezt a hibás formát a gugli is ismeri, most épp 4940 oldalon találja meg.
Ez nem mind blog, nem mind fórum, vannak közötte komoly médiumok és egyetemi jegyzetek is!

Ahogy a nyelvművelők esküdt ellenségeitől megtudtam: a nyelv változik és ha valamit elegen mondanak rosszul, az egy idő után kötelezően elfogadottá válik.

Remélem, még megérem, hogy munka után az esti órákban adekválhatunk egyet és aki részt vesz a buliban, az onnantól mind adekvált lesz.
Én adok majd róla papírt is.
Puhát és illatosat, hogy mindenkinek jó legyen.
 

Rossz hírt hozott egy könyv címe, de aztán rájöttem, hogy nem a szervek érdeklődnek irántam, hanem Kellner Dénes, a lovebox.hu értelmi szerzője, végrehajtója és áldozata foglalta össze a tapasztalatait.
A lovebox.hu eredetileg társkereső oldalnak indult, mára azonban sokkal több lett: egy sajátos szubkultúra játszótere, ahol azt mondatnám, hogy békében elférnek az irodában naphosszat unatkozó netfüggők, az ágyról ágyra repkedő szédelgők, a soha fel nem növő, idealista álmodozók, az elvetélt tollforgatók, az exhibicionisták és még ki tudja ki mindenki, de nem mondom hogy békében férnek el, hiszen mindennaposak a gyilkos veszekedések és más meghökkentő esetek.

A napokban például egy megalázott pszichiáter hölgy tárta a nyilvánosság elé a társaság egyik közismert tagjának a szexuális problémáit, féktelen bosszúvágya miatt fittyet hányva személyiségi jogokra, orvosi etikára és társaira, de a netes fórumok már csak ilyenek.
Ilyen és ehhez hasonló történeteket vártam, amikor megvásároltam Kellner Dénes könyvét. Nem a lóboxon - bár akkor kaphattam volna sok-sok kedvezményt az amúgy fizetős oldalon - hanem könyvesboltban.

Egyetlen érdekfeszítő történet sem szerepel az irományban, mint azt a lovebox törzsjátékosaitól megtudhattam azért, mert egy közismert vidéki ügyvéd, aki a napjait ugyancsak a "lóboxon" tölti, felhívást tett közzé, miszerint személyiségi jogi per indítható a szerző ellen, ha valaki magára ismer a könyvéből.
Talán ezért, talán más okból a Valaki Téged keres nélkülözi a tanulságos, jó sztorikat.

Van benne viszont sok olyan szöveg, amivel egy informatikus vezeti be a kezdőt a világháló rejtelmeibe és amiben türelmesen elmagyarázza, hogyan kell a lóboxon regisztrálni, milyen szempontok alapján célszerű bemutatkozni, hogy kell kezelni a beérkező levelet - mint egy általános iskolás tankönyv, lépésről-lépésre, hatalmas betűkkel, kiemelésekkel, összefoglalásokkal.
Kérdés, hogy a lóboxon reklámozott könyv vajon kinek szól, hiszen akik ott vannak, ezeket a lépéseket már kívülről ismerik, sőt, valószínűleg a társkeresésben nagyobb tapasztalatuk van, mint a szerzőnek. Kellner Dénes a könyve elején korrekt módon leírja, mire NE számítson az, aki kézbe vette a könyvét, bár a felsorolást elnézve nemigen van ember, aki az olyasmit könyvben keresi.

Nagyon jó, hogy részletesen szól az internetes jelszavakról, részletes statisztikát közölve arról, hogy az átlag netező milyen gyatra módszerekkel igyekszik mások elől elrejteni a legféltettebb titkait, így pl. csak a lóboxon 2637 játékos választotta az 123456 számsort, mint bonyolult jelszókombinációt.

Ugyanakkor szerintem feltétlenül szólnia kellett volna arról is, hogy a munkahelyükön naphosszat lóboxozó emberek bizalmas levelezéséhez milyen sokan hozzáférhetnek és mennyi probléma adódhat az ily módon óvatlanul nyilvánosságra hozott bizalmas belügyeikből.
Senki nem gondol arra, hogy ha a munkahelyéről a lóboxon keresztül megírja valakinek a szexuális fantáziáit, az évekig visszakereshető a cég központi szerverein, a szolgáltatónál, a címzettnél és Kellner Dénesnél is. A szerző például a saját könyvében írja le, hogy a szíve hölgye milyen moslék leveleket kapott másoktól és ő ezekhez nem úgy fért hozzá, hogy a leány dugta az orra alá: nézd már, mit írtak nekem ezek a perverz disznók, hanem ő mint rendszergazda olvasgatta mások levelezését...
Ezt egy munkahelyi rendszerben dolgozó informatikus is bármikor megteheti - és némelyik meg is teszi - bár a többségük egészséges lelkületű ember és a munkája érdekli, nem mások belső ügyei.

Szóval egy informatikus ír a társkeresésről - és osztogatja bőven a tanácsokat: mit tegyél és mit nem tegyél. Ő, a szingli már csak tudja...
Addig, amíg az internet és a lovebox használatáról esik szó, nincs is nagy probléma.
Amikor megkezdődik az életviteli tanácsadás, akkor már van.
A szerző valami hatalmas szereptévesztés folytán olyan területeken is osztja az észt, amihez sem képzettsége, sem pedig élettapasztalata nincs.
Hogy honnan tudom ezt, amikor nem is ismerem őt?
A tanácsaiból és a lapos általánosításaiból.


Ő maga írja le a következőt:
veszélyes dolog úgy szólni valakihez, mintha ismernéd a szándékait, az életét vagy a véleményét...
Igen, kedves Kellner Dénes, ez telitalálat!


Épp ezért kár volt ebben a könyvben pszichologizálni, nyelvészkedni, lelkizni, kinyilatkoztatni, mert nem tudod, ki miért lép be az oldaladra és nem tudod, miért veszi a kezébe a könyvedet és nem tudod, hogy vannak másmilyen emberek is, nem csak te!


Írod:
"Nincs olyan szó, hogy ismi, sem olyan hogy tali, kapcsi, üzi, csöri és társai. Hímnemű ember nem ír le ilyet. Még nőneműektől is furán néz ki, amennyiben 12 év fölött követik el."


Rossz hírem van, főnök!
Vannak ilyen szavak.
Sajnos.
Nekem sem tetszenek, de nevetséges túlzás kijelenteni, hogy hímnemű ember nem ír le ilyet.
Leír!
Te is használtad a könyvedben, most én is a blogomban, meg nyilván sokan használják a társkereső oldaladon még akkor is, ha ez téged bosszant.
Ha viszont egyszer társkereső tankönyv megírására adtad a fejed, akkor fogadd el hogy nem mindenki olyan, amilyennek te szeretnéd, továbbá attól hogy könyvet írtál, még nem lettél nyelvész és engedd meg vagy viseld el, hogy az azonos intellektusú társkeresők egymásra csöriznek, aztán talcsiznak, vacsira csiripörit kajcsiznak koviubival, ágyikóba bujcsiznak dugcsizni, végül sok év után berakják őket egy kopiba és kiviszik a temcsibe.


Az olyan okosságokon is csak mosolyogtam, hogy
"meg kell tanulni az igazit szétválasztani a szélhámostól"
vagy "aki szép, általában megszokta hogy szép, nem akar vele lehengerelni másokat"

viszont amikor azt olvastam, hogy
A kapcsolatban semmi keresnivalója annak, hogy mit gondolsz magadról, a kapcsolatban az a fontos, hogy egymásról mit gondoltok
és más hasonló kategorikus kijelentéseket szeretetről, önzésről és önértékelésről, akkor arra gondoltam, hogy szép dolog könyvet írni a lélek rejtelmeiről, de célszerű előtte utánaolvasni és lehetőleg nem a Cosmopolitan, a Kiskegyed, vagy az Őnagysága lelkizős oldalain.
Ha netán értékes szakirodalomba botlik az ember, akkor belátja a saját korlátait és nem lesz bátorsága könyvet írni.
Szerintem.
De ez is csak egy vélemény...