Wass Albert fotó: littleborz.freeblog.hu

Nekem semmi bajom nincs Wass Alberttel és nem is érdekel, sem a személye, sem a munkássága. Miért írok akkor mégis róla? Mert  egy korábbi posztomban említettem a nevét, egészen pontosan azért, mert a csepeli polgármester felhívást tett közzé, hogy imádkozzunk Orbán Viktorért, az ajánlott "ókeresztény" imádságról pedig kiderült, hogy egy Wass Albert vers, ezért voltam bátor leírni ezt a mondatot: "... Schmitt Pált is célba vette a gonosz ármány és mormoljon mindenki ókeresztény imádságnak álcázott Wass Albert verseket" Pusztán ennyi elég volt ahhoz, hogy valaki megkérdezze: mi a baj Wass Alberttel? Ebben az egyre agresszívabb és egyre inkább ellenséges légkörben nagyon tudok örülni, amikor valaki kérdez, még ha a kérdésben máris van egy valótlan, vagy inkább téves állítás, akkor is.

Mert kérdés helyett mindjárt fikázhatna, gyalázkodhatna, kritizálhatna, trágárkodhatna, ahogy sokan teszik, amikor meghallják pl. Wass Albert nevét hozsannázás nélkül.

Szóval nekem Wass Alberttel semmi bajom.
Hajdani barátaim kedvéért el is olvastam néhány művét, majd miután elmondtam ezekről a véleményemet, hajdani barátaim megszakították velem a kapcsolatot. Volt aki csak úgy szimplán nem állt velem szóba többet, volt pedig aki válogatott sértésekkel körített, kilométeres epeömlés kíséretében mondta fel a kapcsolatot. Volt ebben a liberális féregtől kezdve a hazaáruló büdös komcsin át a metszettfaszú slojmiig minden.

Szóval nekem Wass Alberttel semmi bajom.

Sokak Wass Albertre ikonként tekintenek és nekik vörös posztó a nevének említése.
Nem is olvastak tőle semmit, csak annyit tudnak, hogy mindenki ellenség, aki szerint nem Wass Albert a magyar Shakespeare, sőt, Sexpír Vilmos az angol WA!.
Velük sincs bajom semmi.
Csak ne kelljen velük beszélgetnem.

utóirat:
az említett íróért rajongó kultúrkörben hangzott el, hogy a volt munkásőrök imádják a nevükben a dupla wét, ezért vagyok én medwe és ezért Andrassew az Iwán.
Wajon Wass Albert is a miénk?  ;-)

Lájkolj, vagy legyünk barátok!

Bélának szakértőként sem tetszett a dolog, merthogy a szakdolgozatát is az esélyegyenlőségről írta..

Ettől függetlenül az egész étterem haragos pillantásokat lövellt az egyik asztal irányába, volt aki otthagyta az ebédjét, felállt és pánikszerű gyorsasággal elhagyta az önkiszolgálót.

Fajgyűlölet, megint a zsigeri fajgyűlölet! - gondolta az autentikus Béla és már fogalmazta is a következő szösszenetét.
"Elfogadhatatlan, hogy miután az elnyomott kisebbség beilleszkedni akaró egyedei megjelennek egy számukra szokatlan környezetben, ahol a saját kultúrájuk szerint merészelnek létezni, azonnal kivívják az intoleráns átlagember gyűlöletét. Ez nem civilizált, ez nem európai, ez nem kultúremberhez és nem a harnadik évezredhez méltó!" - háborgott Béla, egyelőre csak úgy magában.

Közben a felfelé törekvő állampolgárok olyan ricsajjal fogyasztották az ebédjüket, hogy az intoleránsok a legtávolabbi sarokban sem értették egymás szavát. A két vörös lófarkas, hordóhasú asszonyság a pultnál válogató, hétéves forma Sanyikát dirigálta, mit hozzon még nekik.

Sanyika a maszatos kezével kotorászott az ételek között, míg megrakta a tálcáját. A kasszához a sort beelőzve nyomult, a számlát az odapenderülő tizenéves nővére fizette.
Már nem mert rájuk szólni senki, mert amikor az egész család fáradt soron kívül fizetni és ezt valaki nehezményezte, a társaság rangidős hölgye általi dorgálásban  részesült ("le is rúgom a fejed, geci!")

Egy kisebb fiúcska az asztalok között rohangált, néha felbukott és szirénázni kezdett, ilyenkor valamelyik anyja jól kiordibálta magát, aztán minden a legnagyobb rendben folytatódott.
Egy másik csemete kenyérgalacsinokat gyúrt és azzal dobálta az önkiszolgáló vendégeit, egy harmadik pedig a kóláját csorgatta az asztalra és a barna foltból az ujjával mázolt az asztalra felbecsülhetetlen értékű, naív, nemzetiségi műalkotásokat.

Az egyik úrihölgy kanállal tömte a fejébe a palacsintát, ám lehetett néhány lyukas foga, mert minden harmadik falat után a mutatóujjával turkálta ki a beszorult ételdarabkákat a szájából, a másik felszúrta a rántotthúst a villájára és onnan harapdálta lefele.

Béla kevés híján maga alá élvezett, hiszen először látta közelről azokat, akikért a sajtóban évek óta küzdött, harciasan. Azonnal leugatta a diszkrimináció, az előítélet, a szegregáció  legkisebb gyanúját is és vitriolos írásaiban kipellengérezett mindenkit, aki nem ölelte keblére az összes kisebbséget, beleértve a pirézeket is.
Elment minden kisebbségvédő demonstrációra, tüntetett a gyűlöletbeszéd ellen is, mert igenis ne gyűlölködjenek a szarfaszú fasiszta nácik, hanem pusztuljanak meg mielőbb!

- Búú! - kiabált rá Bélára az egyik kedvence, mert felfigyelt arra, hogy ez a geci köcsög feltűnően méregeti őket. Béla erre elérkezettnek látta az időt és odament hozzájuk.

- Asszonyom, én természetesen önökkel vagyok, kérem, ne zavartassák magukat a teremben érezhető gyűlölethullámoktól, fogyassszák nyugodtan az ebédjüket.

- Mivaaaan? - érdeklődött a kisebbségi hölgy, mert pontosan nem látta át Béla nemes küldetésének kvintesszenciáját.

- Én csak - hervadt le Béla arcáról a mosoly - csak azt lettem volna bátor kifejezni, hogy...

- Húzzá innen anyádba amíg szépen vagyunk, érted? - jelezte az egyenjogú személy, hogy a továbbiakban nem óhajtja Béla fizikai közelségét. - A picsának toltad ide a ragyás pofádat, leszbikus!

Béla elérkezettnek gondolta a távozás hímes mezejére lépni, hiszen többen kajánul figyelni kezdték a kibontakozó incidenst.
Két órával később az utcán találkozott újra a népes családdal.
Felderült az arca, hogy most majd végre tisztázza a dolgokat, de a védencei nekiestek, ütötték, rúgták, ahol érték és közben ordítottak, hogy már megint itt van ez a köcsög, öljük meg.
A BKV szirénázó helyszínelő autója vetett véget a találkozónak, ami ugyan máshova sietett, de a Béla sérelmére randalírozókat annyira megijesztette, hogy azonnal felhagytak a magatartásukkal. Nem akartak kilencedszer is a bíró úrral és az ügyész úrral találkozni.

Béla arca szépen gyógyul, de az élete útlegeázodáshoz ért.
Maga sem tudja, hogy holnaptól a beilleszkedési nehézségek felelőseit fogja ostorozni, vagy belép a gárdába.
Valamelyikbe.
Bármelyikbe.

Az autópályákat ugye az állam kezeli és az Állami Autópálya Kezelő Zrt. segítségével beszedi tőlünk az autópálya használati díjakat.
Berzenkedés nélkül fizetünk azért is, amit egyszer már kifizettünk (pl. az M7-es döcögős szakasza), meg azért, hogy díjszedő kapukat építettek, meg azért, hogy elbontották, meg hogy magánkézbe került meg hogy visszaállamosították, meg hogy továbbépítik, meg völgyhíd, meg beomló alagút, meg a pénzük után futó alvállalkozók.

Amit most találtam, azt nem tudom szó nélkül hagyni, sőt, azt mondom, hogy a kedves jó Édesanyátokat nyúljátok le!

Éves matrica vásárlása céljából felkerestem www.autopalya.hu állami weblapot, ahonnan - minő meglepetés - fizetés céljából átirányítanak egy magáncég honlapjára, az www.autopalyamatrica.hu -ra.

Tüzetesebb vizsgálódás nélkül is látszik, hogy ez már nem az állami lap, hanem egy maszek egyenlegfeltöltő portál, ahol lehet még lottózni, mobilkártyát tölteni, biztosítást kötni, az viszont a kezdőoldalról behatóbb kutakodás után sem derül ki, hogy kinél vagyunk vendégségben?

Hogy ki üzemelteti a honlapot és ki akar nemsokára akaposan megfejni?

Keresem, keresem, de nem lelem a honlap üzemeltetőjének nevét, címét, esetleg adószámát, cégjegyzékszámát, mert akárkinek nem adom meg a személyes adataimat, nevemet, címemet és a bankkártyám számát.

Az Internet Szolgáltatók Tanácsának jegyzékéből megtudom, hogy a domain használója a zuglói Investech Kft., később ezt a nevet és címet megtalálom az egyik aloldal legalján lévő "impresszum" linkre kattintva.

De nem ez az érdekes, hanem az a pofátlan árukapcsolás, ahogy ez az állam által felkent káefté az autópálya matricát árusítja.

Elkezdtem kitölteni a vásárláshoz szükséges formot, a bizalmatlanság elolvastatja velem a szerződési feltételeket - és itt nyúlok magamhoz.

Ha az autópálya díjat bankkártyával fizetem, akkor a portál üzemeltetője rámhárítja a tranzakciós díjat, amit a bank neki számít fel, ha átutalással, akkor "csak" 100 Ft kezelési költséget kér tőlem, de most jön a csattanó:

a portál használata díjköteles

azaz ha náluk veszem az autópálya-matricát, akkor éves adminisztrációs költség is terhel, ami 2490 Ft.

Igaz hogy ezért listát készíthetek a kedvenc rendszámaimról, tömeges sms-t küldhetek, aukciókon vehetek részt, online faxolhatok - de a franc akarja ezeket, én autópálya matricát vásárolnék a XXI. századi technika igénybe vételével kényelmesen, a fotelemből, egy pohár jankai bor társaságában.

Oké, egy magántulajdonban lévő cégnek legyen bátran izzadságszaga, harácsoljon minél többet, kapcsolja az áruit ahogy tudja és hárítsa az ügyfeleire a pizzafutár borravalóját, meg a kéményseprés díját is.
Legfeljebb elkerülöm a PPO-t a az összes light 2010 tagság és más ügyeivel, mint magányos gárdista a cigánytelepet.

De kérem tisztelettel, az állam nem nézi meg, kivel köt szerződést, mielőtt árendába ad egy kötelező fizetnivalót???

Senkinek sem fontos a nemzetközi korrupciós listán elfoglalt helyünk?
Ez az államilag támogatott magánbevétel rendben van?
Szerintem nincs egy kicsit sem!

Kívülállók számára:

Bölcskei Gusztáv = püspök, a Magyar Református Egyház zsinatának lelkész elnöke
evangélium = örömhír, karácsonykor a keresztény világ Jézus eljövetelét és a megváltást ünnepli
karácsonyi istentisztelet = fontos alkalom, amikor sok olyan ember is elmegy templomba, aki egyébként nem túl gyakran
Debrecen = a magyar reformátusok fővárosa (Mekkája, Rómája)
Nagytemplom = a legfontosabb hazai református templom, ahol a Magyar Református Egyház első embere hirdeti az igét.

Már amikor hirdeti.
A karácsony üzenete tehát: örvendj világ, eljött a Megváltó, aki meghalt a bűneidért, így nem fogsz elkárhozni.

Bölcskei püspök azonban szereti az ilyen alkalmakat kampányolásra és napi politizálásra felhasználni.
Talán még sokan emlékeznek arra, hogy egy évekkel ezelőtti karácsony táján a Tilos rádió egyik félrészeg vendége keresztényellenes kijelentést tett, amiért a műsorvezető elnézést kért és azonnal befejezte az interjút.
A szerencsétlen eseményt Bölcskei püspök hosszan elemezte az ünnepi istentisztelet ürügyén, rávilágítva, milyen veszélynek van kitéve manapság a tisztességes hívő ember.

Saját fülemmel hallottam, ahogy egy a református egyház által az ötvenes években tönkretett lelkész rehabilitálására rendezett ünnepi istentiszteletet kampányrendezvénnyé silányított és az emlékező gyülekezet előtt a Magyar Szocialista Párt "dicsőségéről" beszélt.

Most sem hazudtolta meg önmagát.
Karácsonykor a Kisjézus születésének örvendő gyülekezetet az uzsorakamatot szedő cégekkel, a koppenhágai klímacsúcs és a húsz évvel ezelőtti rendszerváltozás eredménytelenségével traktálta.

Jézus reményt hozott a világnak - mondta.
Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni.
Remélhetjük, hogy végre az egyház berkeiben is megtörténik a rendszerváltás, kiderül, kik működtek együtt a gyilkos elnyomónak prédikált kommunista állammal, mi volt a bűnük azoknak, akik húsz évvel a rendszerváltozás után is bőszen kommunistáznak és a szószéket politikai kampányeszköznek tekintve gyűlöletkeltésre használják.

Talán lesz idő, amikor az egyház végre megtalálja a helyét a társadalomban és azzal foglalkozik, ami miatt Jézus Szent Péternek adta a mennyország kulcsait.
Amikor eltűnnek onnan a hamis próféták és a képmutató farizeusok.

Hogy Jézusnak az újbóli eljövetelét ne azzal kelljen kezdenie, hogy ismét kiveri a kufárokat az Isten házából.
Bölcskei püspökkel az élen.
 

kapcsolódó linkek:

A rosszbeszédű püspök

Nyugati magyarok Bölcskei múltjáról

Nyugat-európai magyar reformátusok tiltakozása (pdf dokumentum)