A Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezetésével idén sem hagyta ki a karácsony táján megszeretett titokkoncerteket. A Budapesti Kongresszusi Központban három estén élvezhette a nagyérdemű a zenét és a zenén túliakat. Kínai szocreál és japán folklór, Strauss és Darius Milhaud, argentin tangó (külön hála a zenekar táncra perdülő tagjainak) és brazil jazz, végül a zeneirodalom egyik gyöngyszeme: Ravel Bolerója egy üstdobból előbújó és a végén Fischer Ivánnal frivol erotikában összefonódó táncossal.
A koncertek visszhangjából szemezgetek:


társasaság a büfében
PHD. Virányossy Zebulon pulmonológus, csokornyakkendőben, fekete szmokingban, traktortalpú bakancsban
A szaxofonos kislányért aggódtam, ugyanis a játéka közben a mikrokapillárisok permeabilitása miatti hiperaemia már a tüdőbetegségekre jellemző plethora tüneteire hasonlított, csak nehogy megártson neki a sok zenélés, még olyan szép és olyan fiatal, kár lenne érte, ha a kezeim közé kerülne.
Virányossyné Dr. Ízisz Eldorádó, bírósági tanácselnök
Ne dolgozzatok már megint, Zebi, inkább nézzétek, ott a Valki László, milyen jól néz ki még mindig, pedig már elmúlt hetven. A felesége, a Gönczöl Katalin meg hogy megöregedett, alig ismertem rá, pedig együtt titkárkodtunk a KISZ-ben. Az meg ott a Dés László, ugye? De ki az a kövér nő a fényes blúzban, aki velük van?

 

két nercbundás budai úriasszony
az Opel Corsájuk felé menet a parkolóban
... azér jobb lett volna a zenét és a táncot jobban szétválasztani, meg hát tudod, Amálkám, az a fiú a tangó után igazán a helyére kísérhette volna azt a szép kislányt! Hát hol tanultak ezek jómodort?

  

Fidelio.hu szerkesztőségi kritika
A Fesztiválzenekar technikailag hozta a tökéletest, mint mindig, amikor Fischer Iván irányítása alatt muzsikál, ám rendkívül szerencsétlen az a vonulat, ahogy a világ tíz legjobb zenekarának egyike folyamatosan kommercializálódik és a művészi értékek tolmácsolása helyett inkább a fajsúlyában jóval könnyebb szórakoztató vonal szolgálatába rendeződik vagy inkább áll. Könnyű persze boldogan úszni a tapsban egy habkönnyű keringő után, de miért nem Bartók, miért nem Wagner, miért nem Honegger, miért nem inkább Ligeti vagy méginkább Kurtág?
 

 
Magyar Nemzet
Ünnepi beszélgetés Kocsis Zoltánnal szeretetről és jószolgálatiságról
(...)  ...  (...)

 

kurucinfó
Karácsonynak csúfolt hanuka a nézőtéren
Az antimagyarizmus égbekiáltó megnyilvánulása, ahogy a karácsony ürügyén internacionalista propagandává silányított macskazenével traktálták a magyarokat. A színpadon a sok zsidó mellett kötelező elem lett a nigger és a rizsevő sárga is, ezt sulykolják belénk, hogy mi nem számítunk, nem is létezünk! Szegény nemzetvezetőnk motollaként forog a sírjában!!! Ha nem lépünk, jövőre a fél zenekar bevallja hogy buzi és a nézőtéren is kötelezővé teszik a ma még csak a színpadon szokásos fajtalankodást.
 

 

Sok hűh a semmiért
Fáy Miklós, Népszabadság

(...) A Fesztiválzenekar hiábavaló erőlködése egyetlen témát járt körül - azt is rosszul - a fékevesztett kozmopolitizmusba csomagolt elvágyódást. Miért is nem jó nekünk itt?
Szeretem, amikor ilyen kérdéseket teszek fel, ám kevésbé szeretem, amikor a ki nem mondott kérdéseimet a művészet nem válaszolja meg. Ma este a helyén volt minden, a pálca Fischer kezében, a hangmérnök az üvegkalickában, még a szép pulóverem alól kilógó ingem is, mégsem éreztem katarzist.
Nem és nem.
A katarzis az nem olyan, ami csak úgy megérkezik egy a japán nyelvet helytelen hangsúlyozással gyalázó kislány társaságába. (...)

 

 

parlamenti interpelláció a nemzeti erőforrás miniszterhez
Pörzse Sándor (JOBBIK)
Meddig tűrjük még ezt az álmokfutást, amit az szdsz liberális holdudvara a magyar kultúrában, vagy inkább kulturálatlanságban művel?
Tudja-e, miniszter úr, hogy Szent Karácsony Ünnepén a Fesztiválzenekart Fischer Géza karmester egy marcipánfallosszal vezényelte?
Tudja-e, miniszter úr, hogy a koncert végén egy néger prostituált erotikus násztáncot járt a zenekarral, amit a tisztességben megőszült magyar nagymamák csak sikoltozva tudtak végignézni?
Tudja-e, miniszter úr, hogy a rendezvénynek helyt adó budapesti intézményt azzal gyalázták meg, hogy a falai közt csupa külföldi vonatkozású, idegen darabot játszottak? Egyetért-e, miniszter úr, hogy egy magyar közpénzből muzsikáló zenekar a legszentebb magyar ünnepen kizárólag magyar műveket játsszon?
Miért kell nekünk Strauss és Ravel, amikor van Bartókunk, Petőfink és Fényes Adolfunk?
Ezek talán nem elég jók, hogy a szerzeményeiket előadják?
Várom a  válaszát!

 

végül egy valódi kritika, a legsznobb blogból:

Koncert, extrákkal

 

Kicsi vita volt a vacsoránál.
Családom szerint már csináltam töltöttkáposztát.
Szerintem meg ez volt az első medwe-töltötte káposzta.

Maradt egy szűk fél kiló bajor boroskáposzta, ezzel akartam csinálni valamit.
Vettem hozzá egy fél kiló füstölt tarját. Nem a főttet!
Aztán rájöttem hogy az nem lesz úgy jó.

Elmentem a piacra, beszereztem tíz kisméretű savanyú káposztalevelet és fél kiló savanyúkáposztát.
Vecsésit, legalábbis a krétával írt tábla szerint.
Elnéztem a pult mögött serénykedő asszonyokat.
Egyik kezükön gumikesztyű jelképezte a higiéniát, a másikon semmi, de mindkét kezüket használták mindenre, pénzt vettek el, pultot törölgettek mocskos ronggyal és turkáltak a savanyúságban doszt. Amit megfőzök, az rendben van, de olyan savanyút nincs gusztusom megenni, amit előtte a pénzes kezével taperolt bárki.

Átbattyogtam a henteshez, kértem egy fél kiló dagadót.
Lett hetven deka lapocka.
Volt itthon maradék főtt rizs.

Ezzel és két tojással dzsamiskáltam össze a húst, amit előtte két fej, olajon pirított hagymával ledaráltam. Azért daráltam a hagymát is, mert már a serpenyőben volt amikor úgy gondoltam, egy kicsit elnagyoltam az aprítást, ez így ölég randa.
A masszát sóztam, borsoztam és piros paprikáztam, szórtam bele egy kis köménymagot is, aztán úgy nyersen megkóstoltam és mivel ízlett, le is nyeltem, Isten nyugosztalja szegény egykori tanáromat, dr. Pálinkás György büntetőbírót, aki az óbudai Zöldkapu étteremben kapott halálos botulizmus-mérgezést, pedig az ő sertéshúsát még főzték is a felszolgálás előtt.

Levágtam három vékony szeletet a füstölt tarjából, ezzel béleltem ki a TEFAL edény alját. Rózsától kaptam tavaly karácsonyra, szeretem. Az edényt is meg az ajándékozót is :-)
Fogtam a káposztaleveleket és mindegyikbe beleigazgattam másfél evőkanálnyit a masszából és az így kapott kis csomagokat szorosan egymás mellé leraktam. Legközelebb 12 káposztalevelet veszek, mert még két gombóc befért volna, továbbá a massza fele ment a fagyasztóba, tehát elég 40 deka hús is.

A káposztabatyuk közé hasábokra vágott füstölt tarjadarabkákat tettem és ezen elterítettem a savanyúkáposztát. A tetejére még kisebbre vagdalt, 5-6  amolyan kétkörömnyi tarja került, ráöntöttem egy fél pohár vizet, fedőt rá, aztán lassú tűzön rotyogott másfél órán keresztül.

Friss kenyérrel és tejföllel került az asztalra, Pázmándi juhfark segített leöblíteni.
Így aztán megkezdődtek a karácsonyi ünnepek, melyhez hasonló jókat kívánok minden kedves olvasómnak!
 

 

 

 

PS.
Azzal a bajor káposztával még kéne valamit csinálnom!