Tegnap ettem életem legjobb fokhagymalevesét.
Cipóban.
Én csináltam mindkettőt.

A cipó normál lepénytésztából (szűk 3 dl langyos víz, egy evőkanál cukor, fél kiló Szatmári búzaliszt, a solymári Auchanban most 77 Ft, az elmúlt évek legjobb lisztje!, két deka budafoki kockaélesztő rámorzsolva, két kávéskanál só, 3 evőkanál szőlőmagos étolaj, késhegynyi aszkorbinsav, kenyérsütő gép) készült, szombaton ugyanis spenótos-juhtúrós lepény volt az ebéd, ennek a tésztájából szakítottam ki három félöklömnyi darabkát. Megformáztam, letakarva megkelesztettem (egy óra), megsütöttem (mostanában felfűtök 210 fokra, beteszem a tepsit és azonnal visszaveszem 150 fokra, aztán negyedóra múlva nézem meg, mennyi idő kell még neki).

A fokhagymalevesre régen vágytam és volt itthon sok fokhagyma.
Körülnéztem az internetes szakácskönyvekben és elborzadtam, mert minden recept tartalmazott valami fujabelemjönki dolgot, úgymint leveskocka, meg Vegeta.
Ilyeneket jó ideje nem használok, mert műízek, műzsír, műtartósító, műélvezet, művese, pfuj.

A medwe-féle fokhagymaleves ezekből készült:

  • egy nagy fej vereshagyma
  • 3 deka vaj
  • 3 fej fokhagyma
  • 2 nagy pohár víz (kb. 6 dl)
  • púpozott evőkanál liszt
  • egy deci főzőtejszín
  • csapott evőkanál kristálycukor
  • só, fehérbors, szerecsendió, kakukkfű
  • 3 saját készítésű zsemlecipó

Egy kis fazékban felolvasztottam a vajat, rádobtam a felkockázott vöröshagymát, 1-2 perc múlva enyhén megsóztam.
Beleszórtam a megtisztított és egészben hagyott fokhagyma-gerezdeket, kicsit pirítottam, majd amikor szükségesnek látszott, felöntöttem egy kevés vízzel.
Mindig megvártam, amíg újraforr és fokozatosan adagoltam hozzá a vizet és meg is sóztam egy kicsit.
Összekutyultam a lisztet a tejszínnel és a cukorral, néhány kanállal rálöttyintettem a csendesen zubogó fazékből, elkevertem, majd visszaküldtem az egész szmötyit a fazékba.
Forraltam egy kicsit, majd botmixerrel jól eldolgoztam az egészet.
Közben Hajós András konyhatündérkedésén kuncogtam.
Szórtam rá egy kis fehérborsot, szerecsendiót és a Gabi asszony termesztette pasaréti kakukkfüvet, rottyantottam rajta egyet és már mertem is a sütőben előmelegített, levágott tetejű és kivájt belű, illatos cipókba.
Nem is maradt belőle semmi, sőt, alighanem még Ken Lee amerikai tengerészgyalogosnak is ízlett volna!
 

Kivételesen nem piréz hagyományok, hanem az emlékezés okán került ma ez a finomság az ünnepi asztalra: amikor még rendszeresen medwészkedtem, azaz a kedves olvasók ajánlásai nyomán felkerestem mindenféle éttermeket, akkor mentünk el Szadára. A csárda nevére sem emlékszem, de erre az pompás levesre igen, azóta is csináljuk.

Kell hozzá:
1 üveg konzerv zöldborsó
1 vékonyka répa
1 csenevész gyökér
fél csomag friss petrezselyem
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál főzőtejszín vagy tejföl
5 evőkanál mandulaforgács
5 cipó fél kiló lisztből

 

1. A kenyérsütő gépben elkészítem a tésztát, semmi különös, szűk fél kiló simaliszt (BL55), 2,6 dl víz, 2 evőkanál cukor, 1,5 teáskanál só, 2 deka kockaélesztő, késhegynyi aszkorbinsav.

2. Öt cipót szakajtok a jól megkelt tésztából, letakarom és pihentetem egy félórát, majd 175 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütöm. Szokás szerint a sütőbe pakolás előtt vízzel megkenem, a sütő ajtaját véletlenül sem nyitogatom és 20 perc után visszaveszem 150 fokra.

 

3. Felkarikázom a répát és a gyökeret, ráöntök egy kevés vizet, amennyi ellepi, nagyon picit megsózom, rádobom a fokhagymagerezdet, ha olyan kedvem van, akkor egy felkockázott fél vereshagymát is és lassú tűzön addig engedem gyöngyözni, amíg a gyökér meg nem puhul.

4. Közben a cipók tetejét levágom, a belsejéből kikanyarítok egy-egy pogácsányi darabot, majd visszateszem a sütőbe a kalappal együtt.

5. A fazékba beleöntöm a zöldborsót a levével együtt  és belekeverem a tejfölt vagy a tejszínt, majd botmixerrel szétcsapom, rászórom a felaprított petrezselyem zöldet és  felforralom.

6. Amíg a leves felforr, addig serpenyőben megpirítom a mandulaforgácsot.

7. Előveszem a sütőből a cipókat, belekanalazom a levest és megszórom a mandulaforgáccsal.

8. Tálalok. Zöldborsókrém levest fogyasztunk cipóból, közben arról beszélgetünk, hogyan lehet felhasználni a maradék cipókat. Mit pakoljunk bele, amivel átsütjük, ki-ki a sajátját. Aztán egyszer csak észrevesszük, hogy a cipók is elfogytak.
Annak ellenére, hogy ma is piréz főétel került az asztalra, de erről majd legközelebb.

 

süti beállítások módosítása