az igazi medwe 2012.05.10. 16:42

Perugia

A turné második állomása Umbria tartomány székhelye: Perugia.
A zsúfolt óvárosban csatangolva séta közben, egy teraszra könyökölve vagy egy lépcsőn ülve megelevenedik a történelem. Középkori falak, áttekinthetetlen sikátorok, félhomály, macskaszag, motorok, templomok, Raffaelo, történelmi városkút, sivítozó fecskerajok, teraszok padokkal és a kilátást jól eltakaró, szép formára nyírt fasorral, mozgólépcsők sora a régi városfal alatt, benne és a labirintusában, az európai turistaközpontokban megszokott külföldi szuvenír árusok hada.

A Teatro Morlacchi kívülről olyan, mint egy régi malom, vagy egy kaszárnya, a bejárata is inkább egy magtár ajtajára emlékeztet, belül azonban mint egy kis ékszerdoboz. Zegzugos folyosók, alacsony ajtók, két méter belmagasságot sem elérő páholyok, így aztán könnyű volt öt emeletet beépíteni. Belegondolni is borzasztó, mi lenne itt akár egy kisebb tűz esetén, mennyi idő alatt lehetne kiüríteni az épületet  az amúgy is keskeny sikátorokra nyíló három szűk kijáraton keresztül.

A terem megtelik, a közönség első ránézésére sokkal jobb, mint tegnapi palermóiak.
Sok a fiatal, vannak egész családok, a ruházatuk nem annyira elegáns, mint a túlöltözött szicíliai sznoboké, de viselkedésben messze felülmúlják őket.
Több néző kis elemlámpával megvilágított partitúrából ellenőrzi, hogy jól megy-e minden.
Az első tétel után beletapsolókat a többiek azonnal lepisszegik.

A fesztiválzenekar lelkes követőinek kis csapata egyetért abban, hogy eddig ez a koncert volt a legjobb. Százszor jobb volt a terem akusztikája a levegőtlen palermóinál, a zenekar pedig lelkesen, vidáman játszott, mintha nem egy fárasztó turné közepén lennénk, hanem három hét havaj után.
 

Érdekes módon amíg a MÜPÁ-ban a két Beethoven után néhányan hazamentek,  Perugiában a második félidőre eltűntek a sorokban itt-ott üresen maradt székek, még jött néhány néző, így teljes teltház lett.

Olaszországban állítólag ritka madár a vastaps.
Tegnap az is megvolt.
A BFZ kapta.
A mi Fesztiválzenekarunk.
Megint jó volt magyarnak lenni.

 

Készítettem a hegedűverseny utolsó perceiről egy kis felvételt.
A rossz internet ellátottság miatt egész éjszaka csupán 25%-ot sikerült feltölteni - most itt Valenciában sem sokkal jobb a helyzet, mert 40 perc alatt 2%-nál járunk és nem biztos, hogy lesz türelmem kivárni, amíg mind a hat perc felkerül a jutyúbra.

 

 

A Budapesti Fesztiválzenekarral minden koncert ünnep.
Most bő egy héten át ünnepelhetek. *

Szombaton kezdődött.
Pinchas Zukermannal adták elő Beethoven Hegedűversenyét, ami a korabeli kritika szerint lejátszhatatlan zenei zagyvalék. Hogy a kritika 200 év alatt sem tudott fejlődni, arra ékes bizonyíték Fáy Miklós dolgozata, ami újabb mérföldkő a kortárs zenekritika gazos-kusza ösvényein.