Sosem gondoltam volna, hogy ekkora vitát váltok ki egy ártatlan megjegyzéssel.
Tegnap megütötte a fülem a közszolgálati rádió krónikájában hallott "zsidó egyház" kifejezés, megkérdeztem egy nagyon hozzáértőt, majd utána írtam egy posztot,  megemlítve egy gyakori ostoba kioktatást, miszerint a katolikusoknál van pap, a  reformátusoknál csakis lelkész lehet.

Komoly vita lett belőle.
Nem azokra gondolok, akik szent kötelességükből fakadóan minden index-címlapos posztra ráugranak valami egetverő bölcsességgel, komolyan vitázni ugyanis szerintem csak értő egyénekkel lehet, a tárgyi tudást meg a keresők találati listája nem helyettesíti.

Templomba járók és/vagy hívők szálltak egymással vitába.
Az egyikük például minden vasárnap fekete palástban felmegy a szószékre és prédikál.
Ő van most bajban, mert összezördült egy másik egyházfival, aki szerint van református pap. A református pap szerint meg nincs, mire az egyházfi nekiszegezte a kérdést: ugyan mire alapozza ezt a kijelentést?
Tessék megmutatni azt a hiteles forrást, ami kimondja: a reformátusoknak csak lelkészük van, papjuk nem lehet.
A tanult pap koma erre nem tudott válaszolni, de megígérte, utánanéz.

Nekem nagyjából 35 éve kellett a Második Helvét Hitvallásból és Heidelbergi Kátéból vizsgáznom és azóta csak felejtettem, mégis vannak halvány emlékeim és tudtam, hova kell nyúlni. Ott pedig ezt találtam:

Az apostolok ugyan mindazokat papoknak nevezik, akik Krisztusban hisznek, de nem a szolgálatra való tekintetből, hanem azért, mert Krisztus által minden hívő királlyá és pappá lett és mindnyájan vihetünk Istennek lelki áldozatokat. (1 Pét. 2,9 2 Móz. 19,6 Jel. 1,6) Tehát a papi hivatal és az egyházi szolgálat nagyon különbözik egymástól. Amaz ugyanis közös minden keresztyénnel, amint előbb említettük, de emez nem. Midőn azonban a pápás papságot a Krisztus egyházából kiküszöböltük: ezzel az egyházi szolgálatot nem töröltük el. Bizonyára a Krisztus új szövetségében nincs többé olyan papság, mint amilyen volt az ószövetségi népnél, melynek megvolt a külső kenete, szent öltözete és különféle ceremóniája, melyek is a Krisztus előképei voltak, aki midőn eljött a földre, azokat betöltvén, mind eltörölte, Ő az egyedüli főpap marad örökkön örökké, (Zsid. 7,3) akinek a méltóságából, hogy semmit le ne vonjunk: a pap elnevezést egyetlenegy egyházi szolgának sem adjuk meg. Mert a mi Urunk az újszövetségbeli egyházban seholsem rendelt olyasféle papokat, akik a szentelő püspöktől nyert hatalomnál fogva naponként az ostyát, mint az Úr testét és vérét áldozzák meg élőkért és holtakért; hanem olyanokat, akik tanítsanak és a sákramentomokat kiszolgáltassák.

Ez az a szöveg, ami egészen biztosan 1536-ban keletkezett, abban viszont már megoszlanak a források, hogy a II. Helvét Hitvallást Magyarországon az 1567-es debreceni, vagy az 1576-os hercegszőlősi zsinat ratifikálta-e.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy amit idéztem, az a helvét hitvallás egyik FORDÍTÁSA és a pap szó ebben a fordításban is több értelemben szerepel. Említi a szent öltözetű ószövetségi papságot, a Krisztus által hívővé lett valamennyi embert és a katolikus klérust, ami ellen akkor ezek a derék emberek hevesen protestáltak.

 

Node fél évezreddel később egy fordításból olyan következtetést levonni, hogy református pap márpedig nem létezhet???
Ugyanmár, kérem!

 

Az előző posztban is írtam, nagyapám - több testvérével együtt - református pap volt és most is többen állnak a családunkból a református egyház szolgálatában. Nagymamám tipikus papné, kevés mondatából hiányzott az Isten neve - nagyon szerette kiigazítani mások pontatlanságait, különösen bibliai és hitéleti kérdésekben.
Ők bizony egyformán használták a református pap, papné és lelkész kifejezéseket és engem sem javítottak ki, hogy macika, nyista pap, csak lelkész!

  

Kábé húsz éve készítettem interjút egy jónevű református pappal, aki akkor végzett el egy mentálhigiénés posztgradot és a diplomaosztó után ezt mondta:
"A teológia után pappá szenteltek. Néhány év gyülekezeti gyakorlat lelkésszé érlelt, de úgy érzem, mentálhigiénikusként válok igazi lelkipásztorrá."
Szépnek tartom ezt a gondolatot, ami egy református pap véleménye és tapasztaltam, hogy más református pap nem tudott vele azonosulni egy kicsit sem.
Talán mert egy zsinat sem fogadta el e kifejezések fokozását, sorba állítását.

 

Református papoktól, püspököktől, szentéletű egyházfiaktól nemegyszer hallom/olvasom azt, hogy református pap, a lelkész, illetve a lelkipásztor szinonímájaként.

Érdekes írás, tanulságos olvasmány NAGY ÖDÖN Református lelkész voltam Erdélyben címmel a református egyház weblapján közzétett önéletrajza és nem csak azért, hogy hány esetben használja a református pap kifejezést saját magára, illetve a kollégáira.

Ugyancsak figyelemre méltó, hogy  Szabó T. Attila A ROMÁNOK ÚJABBKORI ERDÉLYI BETELEPÜLÉSE c. írásában a lelkész szót egyetlen egyszer sem írja le, csakis református papokról, papi birtokról beszél. Szabó T. Attila, akire ugyan nem terjed ki a II. Helvét Hitvallás hatálya, de magyar történész- és nyelvészprofesszorként jegyzik.

 

Sajtóhír a kronika.ro portálról:

Székelyudvarhelyen Verestóynak kampányolt a református pap a templomban
Száz Verestóy kellene a Székelyföldnek - mondta az istenházában Gede Mátyás, aki korábban Tőkést „szidta” és a katolikusokat bírálta.

 

másik hír, ugyanitt:


A református pap menesztését kérik az érsemjéniek
ebben olvasom, hogy
"méltatlan egy igehirdetési szolgálatra érkező püspök útját állni, rejtett zsarolással arra »kérni«, hogy ne a paplakba, hanem előbb a polgármesteri hivatalba menjen be, mert ellenkező esetben »cirkusz lesz«”. Balazsi József polgármester szerint egyébként az ellentét politikai jellegtől sem mentes, hiszen, mint mondta, Fülöpöt főképpen a Magyar Polgári Párt helyi szervezetének tagjai pártolják."

 

Hát igen.
Szidni a püspököt, kampányolni a templomban, bírálni a katolikusokat - végülis elméletben édesmindegy, hogy a Jézus nevében böstörködő egyházi személyeket lelkésznek vagy papnak nevezzük. Nem ez a legnagyobb bajuk és talán nem is az, hogy a többségük már a harmadik mondatában megemlíti a kommunisták negyven évét meg a mostani országrontását.

 

Hogy ne a szégyellni való példából hozzak többet:

Ez aztán egy papi család
Hegyi István csíkszeredai református lelkész mutatja be a családját, amiből épp huszonöten papok.
Reformátusok mind.

 

 

Vagyis egyszerűen nem lehet kérdés, hogy van református pap, vagy nincs református pap. A II. Helvét Hitvallás leszögezi, hogy az ószövetségi népeknél, illetve a pápistáknál bevett papi elnevezést egyetlenegy egyházi szolgának sem adják meg, de Krisztus által minden hívő pap lett.


És még valami:

"Aki azért minket a Szentírásból jobbról meggyőz, annak mi kész szívvel engedünk."
Ezt ugyanez a hitvallás szögezi le, mindjárt az elején.

Bár én nem vagyok zsinat, csak egy blogger és nem kinyilatkoztatást írok, hanem a gondolataimat teszem közzé, kész szívvel engedek annak, aki meggyőz a nézeteim téves voltáról.

Sokan mindössze annyit tudnak a keresztyénségről, hogy nincs református pap, csak lelkész és ezt (a tévedést) elégedett magabiztossággal fel is használják mások kijavítására, ledorongálására.

Ha közülük akár csak egy kedves olvasóm készíti fel a szívét az engedésre, már nem írtam hiába.