Főleg a szereposztás vitt az Operába.
Sümegi Eszterért régen rajongok, Perencz Béla számomra "A bariton", Kiss B. Attilát  nemrég hallottam Bánk bán szerepében, nagyon érdekelt, milyen lesz Cavaradossinak, végül Haramza Lászlót már láttam László királynak a Hunyadi Lászlóban, de csak tévében, azon kívül, hogy 100 éve énekeltem vele egy kórusban, élőben nem még volt hozzá szerencsém.

Az előadás tetszett, szuper volt.
Az élvezetét azonban szinte teljesen tönkretette, hogy kifogtam a nézőtéri zombi legrosszabb fajtájából mindjárt hármat is.

Épp elsötétedett minden, amikor berobbant a páholyba egy idős házaspár és valamelyikük édesanyja. Utóbbi nagyon örült, hogy időben érkeztek és ezt kedélyes heherészéssel tudatta is a világgal, csakhogy közben odalenn elkezdődött a zene, amit viszont a nagyothalló néni nem vett észre.

A későnjövő viszonylag hamar elcsendesedik és beleolvad a nézők sötét és csendes maszlagába, a nézőtéri zombi azonban soha! A kulturális evolúció e három csúcspéldányának a felvonás végéig nem sikerült eltűnnie, csörögtek, zörögtek, beszélgettek, retikült borítottak ki,  széket húzogattak, cukorkát bontottak, papírzsebkendőt csomagoltak, gyógyszeres fiolát ejtettek le, műsorfüzetet morzsolgattak, botot döntöttek föl, karkötőt koccantottak valami másik fémhez, karórát húztak fel, aprópénzt szórtak szét - szóval egyfolytában szórakoztatták a többi nézőt, aki - valljuk be férfiasan - nem ezért váltott jegyet az Operába, nem ezért mosakodott ki, nem ezért öltöztette a testét és a lelkét ünneplőbe és nem ezért ért oda pontosan.

Az előadás fénypontján  a levélária dallamát a kulturáltan szórakozó, művelt úr elkezdte maga elé nyüszíteni.
Mint a kutya, amelyiket a kizárták a disznótorból.
Kétszer kértem meg, hogy hagyja abba, másodszor már hangosan - hiába.

Tehetetlen dühömben lenyomtam neki egy tockost, mire azonnal hátraütött, de a vinnyogást egy pillanatra sem hagyta abba.
Ököllel csaptam nagyot a fejére, erre megfordult.
Mindketten felálltunk és arrébb rúgtuk a székeket.
A dübörgésre a nézőtéren forgolódás kezdődött, de a sötétben senki nem látott semmit.
Az öreg néni megragadta a botját és nagyot húzott a hozzá legközelebb lévő alakra, aki annyit sem mondott hogy nyekk, mert egy aranyozott oszlopdísz volt.
Én a további verekedést megelőzendő egyetlen jobbegyenessel eltrafáltam a nézőtárs állkapcsát, aki így félrefittyent pofával énekelve hasbarúgott.

A hőstenor a színpadon  már épp ott tartott, hogy "e muoio disperato" (kétségbeesetten halok meg), amikor - ahogy a fimeken láttam - egy reccsentéssel kitekertem az operalátogató nyakát és az élettelen testét ledobtam az emeletről.

Az ária közben ért véget, így a felcsattanó taps elnyomta az áldozat padlóla érkezésének tompa puffanását.
Én leporoltam a nadrágomat, még lekentem egy csattanós sallert a diadalmasan maga elé motyogó öregasszonynak és emelt fővel távoztam.
Senki nem mert hozzám szólni, így az esemény nem követelt több emberéletet.

A sajtó csak azért hallgat a történtekről, mert mindenki aggódik a színpadi deviancia  (a Toscában nemi erőszak, gyilkosság, kivégzés, öngyilkosság) kiterjedésétől és a nézőtéri zombik elleni agresszió tömegessé válásától.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2011.11.11. 07:06:15

Miért nincs az operában kidobóember? :-)

Válasz erre 

2011.11.11. 09:26:25

én a sok köhögőnek nyomnék bele a tüdejébe vagy három szem negrót jó mélyre. de papírostól!
a másik állatfaj az, aki nem bírja kivárni az ária végét, és a hangszeres "outróba" beletapsol..

Válasz erre 

Makumba4 2011.11.11. 09:29:42

Én is Operalátogató vagyok, és az utóbbi egy-két évben rémiszttő színvonalcsökkensét tapasztaltam. A Rózsalovagot kétszer láttam egymás után: első ízben a harmadik emeletről, ahol aztán volt minden. Megfogadtam, ide soha többet. Másodszor a zsöllyében ültem, ahol pedig poharakkal zörögtek, felrúgtak egy becsempészett pezsgősüveget. Az, hogy ha spanyolok ülnek le melléd, végigpofázzák az előadást, már szinte közhely. A kedvencem, amikor nyitány, előjáték vagy intermezzo alatt kedélyesen befejezik a megkezdett beszélgetést, nyilván úgy gondolva, az még nem a cseleklmény része, csak a reklám vagy a filmhíradó vége. Parasztok ülnek az Operában is, csak az átlagnál iskolázottabbak vagy vagyonosabbak. De, a Radnóti színházban is láttam a nézőtérre szalámis szendviccsel és kólával beülni embert. A jegyszedő szeme meg sem rebbent. Ennyit az elitértelmiségről. Akinek nem inge, ne vegye gatyára!

Válasz erre 

Makumba4 2011.11.11. 09:31:56

@VulpesVulpes: húúúú, jogos a pont, ezt ki is felejtettem! A leggyűlöltebb tahó a bravozó, aki az utolsó negyed hangba ordítja bele a bravót, hogy mindenki lássa, mekkora vájtfülű csemegéző ül ott, és a művésznő is csak őt hallja! Na, az ilyet beleültetném az üstdobba egy Mahler-szimfónia erejéig!

Válasz erre 

2011.11.11. 09:37:08

@Makumba4:
diákként én csak a harmadik emeletet engedhetem meg magamnak, de nyugodj meg, ott is vannak pofázó külföldiek, és a szomszéd székre ráfolyó 165 kilós bácsik/nénik, akiknek a torokköszörülési mutatója 12/perc.

Válasz erre 

sorica123 (törölt) 2011.11.11. 10:11:43

@VulpesVulpes: aki köhög, az általában nem direkt csinálja, szemben ezekkel a zombikkal, akik egyszerűen nem bírnak a valagukon csendben megülni, mert az olyan stréberes és egyébként is, értük van a világ. Rám is jött rám köhögés csendes helyen, és kurva szar volt, hogy nem elég, hogy megfulladok, még én kell szégyelljem magam, mert én vagyok a barom köhögős. A krákogás más műfaj, az borzasztó és lehet(ne) moderálni (ha a krákogó személy nem tenne magasról a világra).
@Makumba4: az betonsegg (el tudott végezni egy vagy több felsőoktatási szakot), családi háttér (sokadgenerációs értelmiségi), sőt még a műveltség vagy az adott szakmához/bármihez való intellgencia sem vonzza egyenest, hogy valaki tud disztingválni.

Válasz erre 

SzumóNé 2011.11.11. 10:26:22

Zseniális a bejegyzés, tetszett! :-)
Rám is jött már köhögőroham színházban, alig tudtam könnyezve visszafojtani a hirtelen támadt késztetést, azt is zsebkendőbe, óvatosan. Rendben, ha kell, hát kell, valóban ez a kevésbé zavaró egy színházban.

"Kötelező olvasmány"-on ücsörgő, életunt fiatalok kéretlen csevelye, humoros(nak gondolt) megjegyzései, idétlen bökdösődései, fel-felvihogásai például nagyon zavaróak, amikor az ember egy ilyen klasszikust kíván megnézni.
Az pedig számomra is újdonság, hogy a nézőtéren a kosztos zabál, zörög, csörög, vedel, természetesen világít a - jobb esetben - lehalkított mobiltelefon kijelzője, mert irgalmatlanul fontos sms-ben, netán fészbúkon tájékoztatni a távol maradottakat az eseményekről!
Színházba, ne adj isten moziba való készülődéskor így már előre felvértezem magam, hogy ki tudjam zárni a darab alatt a külvilágot és csak a cselekményre tudjak koncentrálni. Persze, nem vagyunk egyformák, de miért mindig az toleráljon, akit _valóban_ érdekel a darab?

Válasz erre 

Bubuuuuu 2011.11.11. 10:28:30

Reg nem jartam az Operaban. Par hete ujra lehetosegem adodott meglatogatni az intezmenyt.
Kopottas, negyedosztalyu videki szinhaznak tunt. Sajnaltam nagyon.

Válasz erre 

SzumóNé 2011.11.11. 10:35:00

Még valami, a nézőtársunkra való rászólás fokozatai is érdekesek:

Nálam ez így néz ki:
1. hallható, ideges sóhaj
1. forgolódás, a pl. a nem kívánt beszéd/zörgés közben gyors ülésigazítás
2. halk köhintés, diszkréten, mintegy véletlenül
3. erősebb köhintés, ülésigazítással
4. ciccegés
5. velünk érkező nézőtársnak a "nem hiszem el!" suttogása
6. hátrafordulás/előrehajlás a zajkeltőhöz és a "legyen szíves...!" felszólítás
7. lásd: 6. pont, több eréllyel
8. 1-7. pontok reménytelen feladása, csendben dühöngés a sikertelen akción, cselekményre összpontosítás ismételt kísérlete.

Ismerős? :-) (Visszaolvasva az derül ki, hogy nem is az zörög, aki zörög, hanem az aki csöndben ül(ne)?)

Válasz erre 

bucbuc 2011.11.11. 10:59:45

Vajon a zombológiádban miért nincs komancs zombi?

Az csak nem te vagy? :)

Válasz erre 

bucbuc 2011.11.11. 11:06:56

@SzumóNé: Állatok vagyunk, az erősebb győz a gyengébb behódol a körülményeknek.
Esetleg még posztot ír hasonszőrűeknek. :)

Válasz erre 

2011.11.11. 13:00:11

@sorica123: @SzumóNé:

nem a köhögőrohamról beszélek, hanem a köhintésekről. nyilván, megfulladni nem kell

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: