Ezüstfenyő, Hotel Gold, Telkibánya

A legutóbbi kirándulás miatt először egy kakás WC-kefe ugrik be. Amire az eredetit kicserélték...

Nemegyszer kérdezték a kedves olvasóim, miért nem a helyszínen teszem szóvá a kifogásaimat?
Nos azért nem, mert akkor végigvitázhatnám az országot és én elsősorban jól érezni szeretem magam, továbbá a helyszíni reklamációkból származhat némi kellemetlenség (lásd az utóiratot!), de minimális az esély arra, hogy kijavítsanak egy hibát, míg a nagyobb nyilvánosság azért sokkal ösztönzőbb.
Tapasztaltam.

Jártunk már néhányszor Telkibányán, mindig az Ezüstfenyőben szálltunk meg és begyűjtöttünk jónéhány kedves emléket. Sokfélét.
Most az első reggeli utána  recepción kívánságlistát adtunk át a következőkkel:

kérjük szépen
- eltávolítani pormacskákat a mennyezetről
- és a többhónapos mocskot (rovartetemek, pókháló, madátoll és -ürülék ) a teraszunkról
- a WC deszka csavarjait meghúzni, mert veszélyesen inog
- a WC-kefét kicserélni, mert olyan mocskos, hogy már a Keleti pályaudvarról sem lopnák el
- hangulatlámpában az izzót kicserélni
- a kézmosó üres szappantartóját feltölteni és kettőnknek egynél több aprótasakos tusfürdőt kirakni

Este arra mentünk vissza, hogy ég a lámpa, tiszta a szoba és a terasz, de a WC-deszka ugyanúgy billeg és a kefét ugyan kicserélték, de csak egy kevésbé ótvarra (lásd a lenti fotókat).
A vízköves, szappanmaradékos kosárba bevágtak vagy harminc tasak sampont és tusfürdőt. (ez épp olyan túlzás, mint az hogy kettőnknek volt összesen egy)
Ettől persze nem lett sokkal jobb a szobánk, a szálloda meg egy kicsit sem, ugyanis

- a szakadt zuhanyfüggöny és az általa elkerített fülke alja még penészes volt
- a szobánk fala alulról vizesedett
- a szűk fürdőszobában csak a mosdókagyló keskeny peremére lehetett kipakolni
- az ajtók eléggé ütött-kopottak voltak, a fürdőajtó belső oldaláról hiányzott az élfólia, viszont lisztharmat-szerű penész borította
. a víznyomás eléggé ingadozott, a melegvíz pedig nem egyenletesen jött, vagyis a kedves vendég élvezhetett egy kéretlen értornát, amennyiben a víz hőmérsékelete egyfolytábana  forró és a hűvös között ingadozott
- a lepedőnkön érkezéskor (!) szőrszál, a kispárnán kézzel lesöpörhető piszok
- nincs egy ülőhely, csak az ágy széle
- ételszag az egész házban
- az étterem teraszának a burkolata és a zsírfoltos asztalok régen megértek a cserére
- a piszkos lépcső mellett egy ottfelejtett partvis szomorkodott mindvégig, talán ha valamelyik vendégnek kedve szottyan takarítani, ne kelljen sokat eszköz után kutatnia
- az étterem este nyolckor bezár (ilyennel nemrég Bajoroszágban is találkoztam)

És volt más egyéb problémánk is.
A második éjszaka hajnalig tartó esküvői buli zajlott, amiről a foglaláskor elfelejtettek tájékoztatni. No nem csak a zaj, a részeg emberek ordenáré kurjongatása volt zavaró, hanem a zártkörű rendezvény miatt az étterem már délután bezárt és ez az erdő közepén meglehetősen ciki tud lenni.

Amikor az étterem működött, akkor sem volt benne sok köszönet.
Péntek este a pincér szerepében tetszelgő háziasszony (úgy volt öltözve és kábé annyit tudott a vendéglátásról) közölte, hogy már nem tud hozni "szarvas- és vadéleteket" mert túl sok fogyott belőlük. Amikor bélszínt kértem volna, akkor figyelmeztett, hogy az előbb már megmondta: nincs marha. Ja hogy szarvast mondott, akkor elnézést. Kimért bor az nincs, csak egész üveggel.
A bor bemutatása teljesen kimaradt, az asszonyság kihúzta a dugót a szobahőmérsékletű fehérbor palackjából, letette az asztalra és otthagyott minket.
Elmentem utána, mert eltűnt teljesen, hogy nincs borhűtőjük?
Ezen a hőmérsékleten ugyanis a bor élvezhetetlennek tűnt.
Később hűvösebben is, mert ugyan sikerült találnunk egy pezsgősvödröt, amibe beraktuk az esküvőri bulira készülő Ezüstfenyő Hotel egész jégkocka-készletét (kb. két maréknyit) ami kicsit lehűtötte a borunkat, de nem lett tőle sokkal jobb. Olyan volt, mint a tartósítószerrel telenyomott görög borok, keserű utóízzel és másnap reggeli fejfájással.
Ezek után szinte mindegy is, hogy mit ettünk. (az amúgy nem volt rossz)
Másnap a reggelinél ugyanez az asszonyság volt szolgálatban egy másikkal, jól elbeszélgettek a pultnál és mindig a vendégek vették észre és tették szóvá, ha elfogyott valami. Az esküvőre osszetolt asztalokat úgy hagyták, gondolván hogy a reggeliző szállóvendégeknek jó lesz úgy is, viselkedjenek násznépként.
A büféasztal pedig úgy működött, hogy két asztalt elég ügyetlenül odatoltak a falhoz, arra volt minden kirakva, de a fal felől csak egyvalaki közelíthette meg a terüljasztalkámat, mert nem volt több hely, így kábé annyit kerülgettük egymást és várakoztunk, mintha egyszerre ötvenen lettünk volna ott - pedig mindössze 2-3 családról volt szó.
Normál fekete-tea nem volt, csak ízesített, a fóliába csomagolt kockasajtokat pedig a szeletelt sajtokra pakolva tálalták, a joghurtok hűtés nélkül álltak az asztalon.
Az egész étterem tele volt szúnyoggal, szúnyogháló sehol nem volt, konnektorba dugható szúnyogirtó pedig csak a portán, a kedves vendégek csapkodjanak és vakarózzanak egészséggel!

Valamikor ez a szálloda nagyon jó volt és szerettük a korábbi mókás neve ellenére (Ezüstfenyő Hotel Gold), most meg már nagyon nemjónak tartjuk és nagyon nem szeretjük, hívják akárhogyan.
A háromcsillagos objektumban kábé harmincezret hagytunk mindezért..

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

PS: elmeséltem a sztorit egy szűk baráti körben. Volt ott egy hölgy, aki évekig dolgozott karibi luxushajókon. Tőle tudom, hogy bevett szokás a nyűgös vendég fogkeféjét olykor a WC-ben megmeríteni.