Az elmúlt időszak legmatyásabb étele volt a rácponty, mert csak sokadik nekifutásra sikerült.

1. nekifutás
Karácsony táján sokfelé olvasható, hogy az egy főre jutó halfogyasztás nálunk milyen alacsony és ez nyilvánvalóan összefügg a sok szívinfarktussal, amit sokak szerint a hal megelőz. Elhatároztam ezért, hogy bár karácsony táján soha nem fogyasztunk halat, innentől hetente legalább egyszer bekerül a menübe.
Igenám, de hetente nem lehet halászlét, sülthalat vagy rántott halat enni, mert két hónap után legalább olyan unalmassá válik, mint az országépítő reklám.
Nézem a szakácskönyveimet: az egyikben sülthal, rántott hal és halászlé. Pont.
A másik tele van mindenféle francia nevekkel, de tüzetesebben vizsgálva a receptet csak arról van szó, hogy megpárolom vagy megsütöm a halat és nyakonöntöm valami mártással, aminek az elkészítésénél csak a neve bonyolultabb.
A sok sznobériás elnevezés egy remek színdarab női szereplőjét juttatja eszembe, akinek atyja, Pierre-Jean Bourmond de la Seconde-Chaumiére-Rambouillett dandártábornok, elesett Grande Lagruyére sur Marne mellett, és ő mint kis varrónő élt anyjával Sainte Geneviéve falucskában a Seine et Oise département-ban. Aztán jött egy úr és nevet, rangot adott neki, őt du Veyrier de la Grande Contumance Saint Emilion grófnévá tette és ráíratta nemcsak Pardubien Grand Amanoir-i birtokát, hanem még két kastélyát is Challanges-Débicourt de la Romenée-ban és Rivalieux-Quandamouziéres sur Ventera aux Alpes Maritimes-ban. Szóval nem akarok busát Duvernois Sur Saone Sant Sulpice de la Grande Parmentiére módon.
Itt van viszont a rácponty. Egyszerűnek és finomnak tűnik. Nosza.
Veszek néhány szelet pontyot és egy kis zacskó zöldpaprikát. Nem tudom, honnan hozták ide január elején, de az illata alapján nagyon ígéretes. Hazafelé már a számban érzem a rácponty felséges ízét - már ahogy elképzeltem magamnak.
Otthon kis meglepetés: az asszony a konyhában sürög-forog, finom vacsorával vár. Oké, akkor majd holnap.

2. nekifutás
Másnap hazafelé már semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy mennyire dominál majd a lecsó íze a rácpontyban. Az országút felett enyhe halszag lebeg és a rádióban a halakban lévő HDL koleszterin jótékony hatásáról értekeznek. Otthon szedem elő a hozzávalókat és közben a jeges rémület fut át rajtam: hova lett a hal???
Lefagyasztottam - mondja az asszony, mint akinek mi sem természetesebb.
Számolok tízig, aztán még háromig, mert a programot ismerve ennyi nap múlva kerülhet sor ismét a rácpontyra. Én ugyanis olyan hallal, amit mikrózva, erőltetve engednek fel, nem vagyok hajlandó szóba állni.

3. nekifutás
Előző este a pontyot kiteszem a fagyasztóból, hozzá nekiállok felengedi egy doboz mélyhűtött paradicsomot is. Hazafelé menet úgy tűnik, mintha egy-egy szembejövő autóban rácpontyok ülnének. A konyhában viszont kiderül: rosszul emlékeztem és nincs otthon bacon szalonna, mert azt legutóbb a pizzára tettem és a tejfölös doboz alján is mindössze annyi maradt, hogy egy teáskanálnyit is csak nehezen lehetne összekaparászni. A felengedett pontyot sörtésztába forgatva Orly-módra készítem el, és elhatározom, hogy itten márpedig nemsokára rácponty lesz, ha cigányhalak is potyognak az égből!

4. nekifutás
Elmegyek bevásárolni. Egyedül. Viszem a listát és MINDENT megveszek, ami a rácpontyhoz kell. Még azt is, amiről tudom, hogy van otthon. Pontyszeletet, fagyasztott paradicsomot, friss zöldpaprikát, illatos vereshagymát, hajszálvékony bacon szalonnát, egy szelet füstölt szalonnát, jódozott tengeri sót, krumplit, tejfölt, és lisztet.
Máma rácpontyot csinálok!
Akkor még nem sejtettem, hogy csőtörés lesz a szomszédnál és éjszakába nyúlóan fogjuk szivattyúzni a vizet a derékig elöntött garázsából. Kellett neki félszuterén...

5. nekifutás
Az előző esti folyadékháború után - a vizet követően némi sörrel is ügyünk támadt - kissé elnyűtten kezdtem neki a halnak. Lemostam róla a nyálkát és a vért, lenyúztam a bőrét, szárazra töröltem és besóztam. Kuktában és a héjában megfőztem néhány szem burgonyát. Egy szelet füstölt szalonnával alaposan kikentem egy közepes jénai tálat. Erre fektettem a felkarikázott főttkrumplit, majd a baconba tekert halszeleteket. Erre került három kisebb fej vékonyra szelt vöröshagyma, aztán a felengedett és feldarabolt paradicsom és a felkarikázott zöldpaprika. Itt egy kicsit megsóztam, lefedtem és beraktam a sütőbe. 200 fokra.
Bő félóra múltán levettem a tetejét és ráterítettem a fél liter tejfölt, amit két evőkanál liszttel, egy nagy csipet sóval és egy nagy csipet kristálycukorral elkevertem. Visszatettem a sütőbe fedő nélkül, és 150 fokon addig sütöttem, amíg el nem kezdett színesedni a teteje.

Ja és hogy jó lett-e?
Nem lett igazán jó. A bacon szalonna miatt óvatos voltam a hal besózásával, ezért sótlan lett az egész, továbbá a paradicsom annyit levet engedett, amennyit nem lehetett a sütéssel elpárologtatni.

Legközelebb bátrabban sózok és a hozzávalók közül a hal és a zöldpaprika kivételével valószínűleg előpirítok mindent. Csak akkor már nem rácponty lesz a neve.

(Ezt a receptemet 2002-ben alkottam és közöltem a medwe.hu -n, talán azért nem lopta el senki, mert igen locsifecsi)

kapcsolódó link:

A rácponty baja (malackaraj)