Korfun találkoztam a sokféle konyhai hagyományt egyesítő étekkel, a Pastitsadával.
Csinálnak hasonlót a néhai Jugoszlávia népei, de a Korfun minden étteremben kapható ételcsodát nem főzik a többi görög szigeten, tapasztalatom szerint Athénban sem.
Kínálják mindenfelé a pastitsio nevű rakott tésztát, amit a legunalmasabb görög silónak tartok.
Magyar recepttel eddig nem találkoztam, ezért itt az ideje megírni az elsőt.
 

Pastitsada medwe módra
Korfu, Dassia, 1994 nyara. Az egyik útmenti tavernában vacsorázunk, szünidős angol diák a pincérünk, tüsihajú, szemüveges, seszínű tücsök, ritka élvezettel pincérkedik. Sürög-forog, mint a mérgezett egér, közben poénkodik a kedves vendégekkel, a kérdésekre viccelődéssel teletűzdelt kiselőadásokat tart. Ő mondja el nekünk, mi is az a paszticáda. Közben hadonászik, az asztalra könyököl, behunyja a szemét és suttog, mintha titkot árulna el, aztán felpattan és szónokol - külön műsor és élvezet a pali. Szóval marhasült fahéjas, szegfűszeges paradicsommártással és egy spéci görög sajttal, a kefalotirivel és pennével.
A pennét amúgy azóta is paszticáda tésztának hívjuk.

Itthon ezekből csináltam:
(azaz íme egy pastitsada recept)

4 szelet jófajta marhahús
3 hagyma
1 doboz paradicsompüré
kevés chilipaszta
1 csomag penne (IGAZI olasz tollhegytészta ;-)
fahéjdarabkák
6 szem szegfűszeg
néhány kanál olívaolaj
feketebors, só
gomolya és kecskesajt, összesen 15 deka

Igen, kezdjük ezzel az argentin rostélyossal, ami a Metró Áruházban kapható és ehető is. Eredetileg hagymás rostélyos akart lenni, de a pastitsada sokkal jobb és egészségesebb és most mit kezdenénk itt egy hatszázadik, unalmas hagymás rostélyos recepttel?

Ezt a frankó sütnivalót megmosom feldarabolom, egy kicsit kiszedem belőle a faggyút meg a hártyák egy részét - azért maradjon benne valami - és törlőpapíron megszáírítom, ne fröcsköljön majd  az olaj.

Néhány kanál olívaolajat serpenyőben alaposan  felhevítek és ebbe dobálom a húst. 2 perc után megfordítom, újabb 2 perc után átpakolom egy üres lábosba és további  húsdarabkákat teszek a megüresedett helyekre. Ezeket már egy kicsit tovább pirítom, mert a serpenyőm vesztett az első etap tűzforróságából.

Nem zárom el a lángot, hanem a marha után beleszórom a serpenyőbe a három  fej felkockázott hagymát és pirítani kezdem, majd amikor már van színe, alaposan  megsózom.

Amikor elég jónak tartom, akkor leveszem a tűzről, a helyére teszem a lábast a hússal, amire ráöntök másfél deci  Kékfrankost a Maczkó Pincészettől. Hogy a bor megfelelő minőségű-e, azt előtte és utána is ellenőrzöm. Utána azért, mert előtte nem voltam benne egészen biztos.

Amikor a bor felforr, akkor ráteszem a fűszereket, a 6 szem szegfűszeget és a fahéjdarabkákat, elkeverem, majd ráöntöm a paradicsompürét, egy teáskanálnyi chilipasztát, őrölök rá egy kis feketeborsot, elkeverem, átforgatom jól és lefedve, lassú tűzön párolni kezdem. Nem kell sokáig, mert az argentin marha nem a nálunk megszokott öreg, letejelt, rágós barom.

Felteszem a vizet a tésztának, amit azután sózok meg, hogy felforrt és beleszórom egy Colavita penne-tészta bő kétharmadát. Azért olaszt, mert görög kaját csinálok medwe-módra és már mindenki tudja, hogy
1. én vagyok az autentico  olasz medweszakács
2. szeretek a kommentelők között olykor megjelenő gasztrofütykösök kedvében járni és szerintük ami nem olasz, az nem tészta (Vajon ők mit szólnak a kényszerkelgombóc kapcsán említett Panzani tésztához, amit az olasz trikolórral díszítenek a franciák, hogy minket etessenek vele).

Kifő a tészta, megreszelődik és összekeveredik a juh- és kecskesajt, leveszem a fedőt a paradicsomos szmtöyiről, ellenőrzöm, hogy ölég sós és ölég sűrű-e, meg hogy a hús tényleg megpuhult-e,

aztán tálalok.

Még egy kicsit szétkotrom a látvány kedvéért.

Azt mondja mindenki, hogy ilyet majd máskor is legyexíves.
Perszehogy leszek.

Félédes tokaji muskotályost ittunk hozzá, jégkockával!*

* persze ez nem igaz, de hadd örüljenek a medweblogot szorgalmasan  telegratuláló rajongók is egy kicsit.
Szóval a Maczkó-féle 2007-es kékfrankos az Auchanból való, nagyon passzolt.
Maczkó uram, Neked is tettem félre egy palackkal. ;-)