Néztem a tévében, ahogy a medwe áll a patakban és kapkodja a lazacot kifele.
Kívánós lettem, ezért elmentem vásárolni.

Vettem egy szép lazacfilét, egy csomag leveles tésztát, egy doboz mélyhűtött spenótot és egy doboz feta-szerű sajtot.
A Homo gastropitecus kedvéért álszerényen megjegyzem, hogy a pirézek nagyon nehezen viselték a francia konyha nagyképűségét és a gratinírozott, azaz csőben sütött cuccokat egyszerűen kikacagták.
Ők mutatták meg a világnak, mi az igazi csőbensütés. Nem ilyen buzis-vajas-sajtos-tejszínes-prézlis pepecselés, hanem valódi cső. Leveles tésztából.
Most az ő hagyományaikat követem.

1. Kitekerem a leveles tésztát.

2. a lazacfiléből vágok egy kétujjnyi csíkot, azt a tészta szélére fektetem.

3. a spenótból kis erőfitogtatással - merthogy még fagyott - ugyanakkora csíkokat vágok, ami nem sikerül olyan szép csíkra, merthogy ez a jeges izé törik ám mindenfelé, azt kisebb kockákkal, meg az innen-onnan összekotort spenótszilánkokkal pótolom.

4. a feta-szerű sajtot is felcsíkozom és odafektetem harmadiknak a lazac és a spenót mellé.

5. az egészet ügyesen feltekerem, megkenem tojássárgával és 180 fokra előmelegített sütőbe tolom.

6. megintcsak bezsebelem az elismeréseket és tovább kóstolgatom kedvenc boromat, a pázmándi juhfarkat.

Ebben a gyorsan elkészíthető finomságban az is jó, hogy nem kell bele semmilyen fűszer, még só sem.
Tudtak élni ezek a pirézek!

Kivételesen nem piréz hagyományok, hanem az emlékezés okán került ma ez a finomság az ünnepi asztalra: amikor még rendszeresen medwészkedtem, azaz a kedves olvasók ajánlásai nyomán felkerestem mindenféle éttermeket, akkor mentünk el Szadára. A csárda nevére sem emlékszem, de erre az pompás levesre igen, azóta is csináljuk.

Kell hozzá:
1 üveg konzerv zöldborsó
1 vékonyka répa
1 csenevész gyökér
fél csomag friss petrezselyem
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál főzőtejszín vagy tejföl
5 evőkanál mandulaforgács
5 cipó fél kiló lisztből

1. A kenyérsütő gépben elkészítem a tésztát, semmi különös, szűk fél kiló simaliszt (BL55), 2,6 dl víz, 2 evőkanál cukor, 1,5 teáskanál só, 2 deka kockaélesztő, késhegynyi aszkorbinsav.

2. Öt cipót szakajtok a jól megkelt tésztából, letakarom és pihentetem egy félórát, majd 175 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütöm. Szokás szerint a sütőbe pakolás előtt vízzel megkenem, a sütő ajtaját véletlenül sem nyitogatom és 20 perc után visszaveszem 150 fokra.

3. Felkarikázom a répát és a gyökeret, ráöntök egy kevés vizet, amennyi ellepi, nagyon picit megsózom, rádobom a fokhagymagerezdet, ha olyan kedvem van, akkor egy felkockázott fél vereshagymát is és lassú tűzön addig engedem gyöngyözni, amíg a gyökér meg nem puhul.

4. Közben a cipók tetejét levágom, a belsejéből kikanyarítok egy-egy pogácsányi darabot, majd visszateszem a sütőbe a kalappal együtt.

5. A fazékba beleöntöm a zöldborsót a levével együtt  és belekeverem a tejfölt vagy a tejszínt, majd botmixerrel szétcsapom, rászórom a felaprított petrezselyem zöldet és  felforralom.

6. Amíg a leves felforr, addig serpenyőben megpirítom a mandulaforgácsot.

7. Előveszem a sütőből a cipókat, belekanalazom a levest és megszórom a mandulaforgáccsal.

8. Tálalok. Zöldborsókrém levest fogyasztunk cipóból, közben arról beszélgetünk, hogyan lehet felhasználni a maradék cipókat. Mit pakoljunk bele, amivel átsütjük, ki-ki a sajátját. Aztán egyszer csak észrevesszük, hogy a cipók is elfogytak.
Annak ellenére, hogy ma is piréz főétel került az asztalra, de erről majd legközelebb.