Bélának szakértőként sem tetszett a dolog, merthogy a szakdolgozatát is az esélyegyenlőségről írta..

Ettől függetlenül az egész étterem haragos pillantásokat lövellt az egyik asztal irányába, volt aki otthagyta az ebédjét, felállt és pánikszerű gyorsasággal elhagyta az önkiszolgálót.

Fajgyűlölet, megint a zsigeri fajgyűlölet! - gondolta az autentikus Béla és már fogalmazta is a következő szösszenetét.
"Elfogadhatatlan, hogy miután az elnyomott kisebbség beilleszkedni akaró egyedei megjelennek egy számukra szokatlan környezetben, ahol a saját kultúrájuk szerint merészelnek létezni, azonnal kivívják az intoleráns átlagember gyűlöletét. Ez nem civilizált, ez nem európai, ez nem kultúremberhez és nem a harnadik évezredhez méltó!" - háborgott Béla, egyelőre csak úgy magában.

Közben a felfelé törekvő állampolgárok olyan ricsajjal fogyasztották az ebédjüket, hogy az intoleránsok a legtávolabbi sarokban sem értették egymás szavát. A két vörös lófarkas, hordóhasú asszonyság a pultnál válogató, hétéves forma Sanyikát dirigálta, mit hozzon még nekik.

Sanyika a maszatos kezével kotorászott az ételek között, míg megrakta a tálcáját. A kasszához a sort beelőzve nyomult, a számlát az odapenderülő tizenéves nővére fizette.
Már nem mert rájuk szólni senki, mert amikor az egész család fáradt soron kívül fizetni és ezt valaki nehezményezte, a társaság rangidős hölgye általi dorgálásban  részesült ("le is rúgom a fejed, geci!")

Egy kisebb fiúcska az asztalok között rohangált, néha felbukott és szirénázni kezdett, ilyenkor valamelyik anyja jól kiordibálta magát, aztán minden a legnagyobb rendben folytatódott.
Egy másik csemete kenyérgalacsinokat gyúrt és azzal dobálta az önkiszolgáló vendégeit, egy harmadik pedig a kóláját csorgatta az asztalra és a barna foltból az ujjával mázolt az asztalra felbecsülhetetlen értékű, naív, nemzetiségi műalkotásokat.

Az egyik úrihölgy kanállal tömte a fejébe a palacsintát, ám lehetett néhány lyukas foga, mert minden harmadik falat után a mutatóujjával turkálta ki a beszorult ételdarabkákat a szájából, a másik felszúrta a rántotthúst a villájára és onnan harapdálta lefele.

Béla kevés híján maga alá élvezett, hiszen először látta közelről azokat, akikért a sajtóban évek óta küzdött, harciasan. Azonnal leugatta a diszkrimináció, az előítélet, a szegregáció  legkisebb gyanúját is és vitriolos írásaiban kipellengérezett mindenkit, aki nem ölelte keblére az összes kisebbséget, beleértve a pirézeket is.
Elment minden kisebbségvédő demonstrációra, tüntetett a gyűlöletbeszéd ellen is, mert igenis ne gyűlölködjenek a szarfaszú fasiszta nácik, hanem pusztuljanak meg mielőbb!

- Búú! - kiabált rá Bélára az egyik kedvence, mert felfigyelt arra, hogy ez a geci köcsög feltűnően méregeti őket. Béla erre elérkezettnek látta az időt és odament hozzájuk.

- Asszonyom, én természetesen önökkel vagyok, kérem, ne zavartassák magukat a teremben érezhető gyűlölethullámoktól, fogyassszák nyugodtan az ebédjüket.

- Mivaaaan? - érdeklődött a kisebbségi hölgy, mert pontosan nem látta át Béla nemes küldetésének kvintesszenciáját.

- Én csak - hervadt le Béla arcáról a mosoly - csak azt lettem volna bátor kifejezni, hogy...

- Húzzá innen anyádba amíg szépen vagyunk, érted? - jelezte az egyenjogú személy, hogy a továbbiakban nem óhajtja Béla fizikai közelségét. - A picsának toltad ide a ragyás pofádat, leszbikus!

Béla elérkezettnek gondolta a távozás hímes mezejére lépni, hiszen többen kajánul figyelni kezdték a kibontakozó incidenst.
Két órával később az utcán találkozott újra a népes családdal.
Felderült az arca, hogy most majd végre tisztázza a dolgokat, de a védencei nekiestek, ütötték, rúgták, ahol érték és közben ordítottak, hogy már megint itt van ez a köcsög, öljük meg.
A BKV szirénázó helyszínelő autója vetett véget a találkozónak, ami ugyan máshova sietett, de a Béla sérelmére randalírozókat annyira megijesztette, hogy azonnal felhagytak a magatartásukkal. Nem akartak kilencedszer is a bíró úrral és az ügyész úrral találkozni.

Béla arca szépen gyógyul, de az élete útlegeázodáshoz ért.
Maga sem tudja, hogy holnaptól a beilleszkedési nehézségek felelőseit fogja ostorozni, vagy belép a gárdába.
Valamelyikbe.
Bármelyikbe.

Ferikém, megbeszéltük, de le is írom, nehogy elfelejtsem, miért neheztelsz.

Te nálam is jobban ki voltál akadva, amikor harminc-egynéhány éve a csuhás osztályfőnök-prefektusunk az egész osztály előtt leordította a Gyurit, hogy "te mocskos pesti zsidó" meg hogy "Hitler szar munkát végzett", így kicsit meglepődtem, hogy lecsúsztál ugyanerre a szintre.

Emlékszem, édesapád mennyit küzdött veled, hogy Ferikém tanulj, mert most alapozod meg az egész életedet - te pedig megrántottad a válladat és lógtál, ahol csak tudtál. Együtt jártunk külön németórára.
A tavaszi szünetben te nem jöttél, merthogy tavaszi szünet van, a Gyuri viszont épp ezért ráduplázott és kért még extra órákat, mivel nincs tanítás és belefér az idejébe.

A Gyurival mi végigcsináltuk az egyetemeinket, aztán később mindketten egy-egy másikat is, téged már a harmadik félévben kirúgtak a főiskoláról (ahova apuka protezsált be), mert az előadások helyett sörözni vagy motorozni mentél és nagy ívben tettél az egészre.
Megtehetted, apuka finanszírozta a lébecolásodat, amíg orra nem bukott a nagy hajtásban.

Most itt állsz, erőd teljében, egy gimnáziumi érettségivel, nem értesz semmihez, nem beszélsz egyetlen nyelvet sem, napi nyolc órát ácsorogsz a bankban a biztonsági egyenruhádban, aztán bevágsz valahol egy sört és mész haza tévét nézni meg internetezni és hirdeted az igét a turulos fórumokon, meg mindenütt.
Azt mondtad, ma kimész megdobálni a buzeránsokat, mert ott rohadjanak meg ahol vannak. Meg hogy a zsidók miatt nem értél el semmit a szaros életedben, mert náluk a pénz és téged nem hagynak labdába rúgni.
Régebben vállalkoztál volna, akkor a komcsik nem engedték.

Figyelj ide, te címeres hatökör!
Apádnak hogy engedték meg a komcsik hogy vállalkozzon?
A fél osztály bármikor zsebrevág téged, őket miért nem akadályozzák a zsidók?
Ja, hogy ők buzidobálás meg fórumozás helyett is dolgoznak?
Ha csak úgy nem!

Rengeteg időt és energiát fektetsz a gyűlölködésbe.
Utálsz mindenkit, akinek jobban megy, mint neked.
Fájdalmas lehet, mert nagyon sokan vannak.
Zolit köpködted a legutóbb, mert egy tizenhét millás autóval jött a találkozóra, szerinted ezt csakis tisztességtelen úton szerzett pénzből vehette.

Elárulok neked egy titkot.
A mi korunkra az embernek illik félretennie egy kis pénzt.
Ha lett volna megtakarításod és a turulos marhaságok helyett a gazdasági híreket olvasgatnád, akkor vehettél volna tízmilláért OTP részvényt, amikor a 1300 Ft volt az ára és eladhattad volna, amikor visszament 4000 fölé. Mindjárt kerestél volna néhány hónap alatt harmincmillát, ami a havi nettó száztízeddel elképzelhetetlen summa - és akkor neked is lehetne jobb autód.
Így viszont nem is lesz.

Feri!
Lehet hogy még mindig nem késő egy kis önvizsgálatot tartani.
Holnap kezdődik a hátralévő életed!
Ha maradt benned valami józan belátás, akkor beismerheted, mennyi időt tékozoltál el, mennyi lehetőséget szalasztottál el és mennyi energiát pazaroltál hiábavalóságokra - és ezt teszed ma is.
Ha nekem nem hiszel, nézd meg az eredményeidet.
Azt ami vagy és azt ami lehetnél.
Az lehetnél, amit másokban irigyelsz.
És nem a zsidók meg a komcsik az oka, hanem te.
Te kényelmeskedted el az életed nagyobb felét és kizárólag magadnak köszönheted, hogy ide jutottál.

Felőlem azt gyűlölsz, akit akarsz, érzelmi kérdésekre nincs racionális válasz, sőt, ha jól érzed magad az árpádsávos baromarcúak között, akkor egészségedre.
Lehetsz közöttük tán még valami megbecsült nyilasfőtezsvér is, ha kellő hangerővel zsidózol és gyűlölködsz. Fizetni ezért nem fog neked senki, a pénzért ugyanis - ahogy apád mondta - tanulni és dolgozni kell.
Úgy döntöttél, hogy beállsz abba a nyájba, ahol a munka büdös, a siker utálni való és minden baj oka a zsidó.

Tudd, hogy én, aki jól ismerem az életpályádat, mélységesen megvetlek ezért és szégyellem, hogy valamikor a barátod voltam.
Azt mondtad: a szadesz szándékosan teszi tönkre az egészségügyet, mert Izrael népe Magyarországra akar áttelepülni és kell nekik a hely, ezért ki kell irtani négymillió magyart.
Szerintem ez is egy vagány kuckucinfós papírgránát, de ha igaz, akkor érted nem kár.

 

7101230