Hihetetlen, hogy nem is olyan régen még jól meg lehetett élni a mozik előtti jegyüzérkedésből.
Egyszerű volt a recept: a jegyüzér adott egy kilót a pénztárosnak (a kiló akkor pénzben száz forintot, a száz forint pedig egy hétvégéi bevásárlást jelentett), a pénztáros pedig eladott neki egy egész tömbnyi jegyet, amit aztán az üzér a "haver, jegy érdekel?" mondat ismételgetésével 50-100-200%-os felárral az utcán értékesített.

Hihetetlen, hogy ebben az időben tömve volt a 85 budapesti mozi többsége, igaz a magyar, szovjet, vagy bolgár filmeket nem kísérte akkora érdeklődés.
Az is hihetetlen, hogy valamikor az átlagember heti szórakozását jelentette a hétvégi mozi.
Akkoriban a tévé egyetlen csatornája szombat estére a következőt nyújtotta: tévémaci után ünnepi tévétorna a csinos ikerlányokkal, Híradó, Vers mindenkinek, majd a Derrick soron következő epizódjával egy kis darab a nyugati életformából.
Hétfőn - bár minden dolgozó látta - elmesélték egymásnak a munkahelyeken.

A falusi mozi a helybélinek elfogadott létforma, az átutazónak örök élmény.
Mint nekem valamikor az isaszegi mozi.

A fénykorában is kidőlt-bedőlt épület családi házas övezetben állt, néhány száz méterre a faluközponttól, ami akkor a következőket jelentette: iskola, templom, Pogonyi cukrászda, Csata étterem (vagy inkább korcsma) orvosi rendelő, tanácsháza.
A mozi előterében Babi néni üldögélt a kis asztala mögött és árult darabra Fruttit, cigaretta-rágót, tehéncukrot (Krówka vajkaramella), Inota csokit, Űrhajós szeletet, krumplicukrot (bitang rossz fehér tégladarabka), padlószíjat (ánizs ízesítésű gumicsík) - emlékszik még valaki ezekre?
Edit néni, a pénztárban letépte a jegyet a tömbről, lebélyegezte a tőpéldányt és amit a néző kapott, azt is, majd ficnivel a kézben várhattunk a sorunkra.

Annus néni, a jegyszedő egymaga többet tett a mozi és Isaszeg közbiztonságáért, mint ma egy tápos türhőkommandót felvonultató security cég. A cigányok ugyanis féltek tőle, mint a tűztől és aki nem viselte jól magát, azt Annus néni a következő héten nem engedte be, rosszabb esetben az ilyen büntetés hetekig is eltarthatott. Az első öt sor mindig tele volt az említett nemzetiséggel, oda ültek be a négyforintos jegyükkel, a sötétben szorgosan rágták és köpködték a magot, olykor összeszólalkoztak, néha verekedés is volt, de ilyenkor jött Annus néni az elemlámpával és súlyosabb esetben fejbe is csapta a filmkultúrára igénytelenebb ügyfelét.

A Filmhíradó vakpalijával indult a műsor, a főcím alatt hangosan dolgozó villanymotor húzta szét a vászon elé eszkábált függönyt, elvégre színházban vagyunk, vagy mi, a falusi népeknek is jár a kultúra.
Végetért a pártkongesszus, az elvtársak leszögezték, hogy befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása.
Koszigin és Brezsnyev meglátogatta a nemrég átadott gimnasztyorkai gépállomást.
Edvárd király, angol király fogadta Losonczi Pált. 
Méhkerék képviselője beszámolt a Parlamentben, hány házban van már fürdőszoba és korszerű tévékészülék.
A somogykutricai Vörös Vicsor Óvodában a csöppségek partizándalokkal készülnek a november hetedikei ünnepségre.
Üzérkedésért szabadságvesztésre ítélték Bordabéli Barna Béla, tápióbotlási lakost, mert a helyi kátéesz libamáj üzemágában hulladékként átvett libatollat párnatömésre adta el.
Végül a kis vidám színes, ami a véres diktatúra súlyos bűneit hivatott elfedni, hogy jólérezze magát a lakosság: szovjet elvtársak mártóztak meg a Bajkál-tó vizében, miután léket vágtak a jégbe. Fogyott a csája, meg a vodka, még az ég is nevetett, deszépisazélet, kedves lakosság, igaz?
Függöny össze.

Függöny szét.
Jött a film.

Néztük, de sokkal jobban szórakoztunk a cselekményt kommentelő beszólásokon.
Lélegzet-visszafojtva követtük a főhős szerelmeskedését, mire beszólt valaki:
- Veszed ki a kezedet a nadrágodból, Jóska?!

Hatalmas késsel kezében lopakodik a gonosz gyilkos az áldozata felé, mire valaki felidézi a régi Csala Zsuzsás reklám kísérőhangját: pecsenyekacsa, pecsenyekacsa...

De volt olyan is, hogy az egyik néző recsegve szellentett, mire a fél közönség felröhögött.

Voltak kisebb-nagyobb szünetek.
Amikor elszakadt a film.
Vagy nem azonnal indult a következő tekercs.
Ilyenkor füttykoncert kezdődött, többen pedig azt kiabálták, hogy "Lexíííí!"
Félix volt ugyanis a mozigépész becsületes neve.
Hosszabb szünetek esetén trágárabb beszólásokat is hallottunk, de aztán fenyegetően villant Annus néni elemlámpája és csend lett.

Természetes volt a járkálás, aki nem bírta végigülni a másfél órát, az kimehetett az udvaron lévő pottyantósba, aztán visszajött és ha kellett, felállította az egész sort.
Ez is érdemelt néhány szellemes megjegyzést.
Pl. "Mit kószálsz itt, más ilyen korban már rég meghalt!"

Volt, aki a film közben Szepesi György közvetítését hallgatta zsebrádión a Mohács Véménd - Csömör NB II-es rangadóról, mások félhangosan civakodtak egymással, egyszóval kellemes, családias légkör jellemezte a hatvanas-hetvenes évek falusi moziját.

Ez az, ami azzal a korral együtt eltűnt örökre.
Isten őrizz, hogy visszasírjam, de jólesik emlékezni arra, ami ebből szép volt.
A múlt héten a Pesti Színházban jártam, az indította ezt az emlékezést.
(részletek később)