2010.04.08. 12:36
Húsvéti sonka cipóban
Már el is felejtettük a húsvétot, talán a sonkás kocka is elfogyott és a csokinyulak maradékán nyammog a nemzet.
A medwe viszont nem felejtette el hogy egy társblog szerzőjének megígérte: közzéteszi a sonkaügyeit.
Kedves hzizi a hal és más blog kapitánya!
Ismét köszönöm a jó ötletet, ugyanis Nálad olvastam a cipóban főtt húsvéti sonkáról és ezért határoztam el, hogy az idén ezt csinálom majd.
Ráuntunk ugyanis a sonkafőzésre, sőt, egy időben a húsvéti sonkára is, de ez most új horizontot nyitott a sertésállomány pusztításában való részvételünkben.
Vettem egy szép darab parasztsonkát.
Vigyáztam hogy ne legyen túl nagy, meg ne legyen gyorsérlelésű.
Utóbbihoz nem szükséges kommentár, az előbbihez annyit, hogy bár jobb az olyan sonka, amiben benne a csont, de ahhoz nem vagyunk elegen.
A kenyérsütőben készítettem egy szokásos tésztát, hagytam jól megkelni, lisztezett deszkára borítottam, kézzel kinyújtottam egy kicsit és belecsomagoltam a sonkát. Ráhajtogattam szépen, ügyelve, hogy a gőz ne tudjon megszökni valami ügyetlen nyíláson.
190 fokra előmelegített sütőben sütöttem szűk másfél óráig.
Mindenki akart enni a kenyérből is, de rá kellett jönnünk, hogy az valóban ehetetlen, annyira zsíros, hiába jó az illata (a szomszédasszony kaukázusija kézcsókjait küldi).
A cipó felvágásakor kicsorgott egy csomó lé, a sonka viszont sokkal jobb volt, mint főzve.
Sósnak találtuk, ezért elhatárotam, hogy legközelebb beáztatom, később láttam, hogy az egyik korábbi leírásodban szerepel az áztatás - erre nem emlékeztem.
Leközelebb tehát
- beáztatom a sonkát egy órára és leszárítom
- a cipóba nem teszek sót
- mielőtt ráteszem a sonkát, alaposan megszórom frissen reszelt tormával.
Ezt üzenem 2011 húsvétra magamnak! :-)
Neked pedig ismételt köszönet a tippért.
4 komment
Címkék: ételrecept
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mackó úr 2010.04.08. 18:50:25
Hasonló megfontolásból kísérletezni kezdtem, most aztán ápolhatom testem-lelkem!
A kötelező sonkás tészta után még mindíg maradt a nyakamon egy darab, hát nekifogtam egy sonkás lángosnak. Nem az ötlet volt rossz, hanem a megvalósítás: ledaráltam a sonkabőrt is! A kelttésztába kevert bőrdarabkák aztán a forró olajba kerülve, azonnal robbantak! Kezem megégett, ruhám olajfoltos lett, elment a kedvem az egésztől, mint a kisegérnek, aki kíváncsiságból bekukkantott a lobogó forróvizzel teli fazék fedője alá!
Legalább Ti vigyázzatok!
lámpás50 2010.04.08. 22:31:39
Én a füstölt lé fölhasználását osztom meg veletek.
Mellesleg, beáztattam a sonkát, mert mindig nagyon sósnak éreztem, pedig évek óta parasztsonkát használok. Szóval, megmaradt 2 tejfölös vödörnyi sonkalé. Megforrósítottam, tettem bele mustárt, almaecetet, apróra vágott vöröshagymát, és nyakon öntöttem vele a főtt, melegen karikára vágott kiflikrumplit. Megszórtam apróra nyesett snidlinggel és frissen őrölt tarka borssal. Sőt, a bokor alján növő zsenge saját medvehagymát sem sajnáltam belőle.
Fenséges lett!
A maradék sonka egy részét úgy használtam föl, hogy apróra vágva mellékeltem a tejfölös-zöldségleveshez. Kicsinykét enyhített a nehézségén. Maradt még hozzá egy kis barna halál nevű sütemény,de erről majd akkor, ha édességek lesznek a soron.
u.i. Nekünk van saját kutyánk.
Otto von Bolschewick 2010.04.11. 18:26:39
"Írd meg Medwének, hogy ne legyen lusta, hagyja a kenyérsütő géppel a vacakolást, és dagasszon a dolgos két kezével!"
Van benne igazság, Betandi kenyere kilónyi lisztből készült, előző nap összeállított kovásszal - langyos víz, liszt, élesztő -, ebbe került egy cca 1.5 kilós berceli angolszalonna darab. Igen ehető volt mind a hús, mind a kabátja.
