2012.03.18. 09:06
Támogassunk piacvezetőt!
- Hát te meg hova viszed azt a batyut?
- Összeszedtük a fölös ruhát és elvisszük a Vöröskeresztnek.
- Hova?
- A kedvenc szupermarketünk mellett van a konténerük, abba dobáljuk bele és a Vöröskereszt kiosztja a rászorulóknak.
- Honnan vetted, hogy a Vöröskereszté a konténer?
- Rá van írva!
Mi is van ráírva a konténerekre?
Tessék csak egy kicsit figyelmesebben olvasni!
A ruhagyűjtést a G.L.H. Kft végzi.
Ki az a G.L.H. Kft?
Valami jótékonysági szervezet?
Egy nagy túróst!
Magyarország piacvezető használtruha kereskedője!
Ott van a neten, meg lehet nézni!
Hogy kerül a konténerekre a Vöröskereszt neve?
Nagyon egyszerű: a kereskedő csorgat némi némi aprót a Vöröskeresztnek és máris kiírhatja, hogy ő a jóságos támogató. Néhányan emlékezni vélnek arra is, hogy ezeken a mentőautó színű konténereken korábban még volt valódi vörös kereszt is, csak valami miatt eltávolítódott...
Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a segítő szándékkal beledobált ruhaneműt nem a Vöröskereszt juttatja el a rászorulóknak, hanem a G.L.H. Kft adja el azon a piacon, ahol ő a piacvezető, vagyis a legsikeresebb cég.
Akkor a minimum, hogy vigyünk neki adományokat, hisz rászorul!
Ráadásul higgyük közben azt, hogy a Vöröskeresztet támogatjuk!
De az ajtót - azt ÓVATOSAN léccilécci! :-)
TETSZETT? itt nyomja meg |
esetleg legyünk barátok? ;-) |
2012.01.18. 12:47
Mi a baj Wass Alberttel?
Wass Albert fotó: littleborz.freeblog.hu | Nekem semmi bajom nincs Wass Alberttel és nem is érdekel, sem a személye, sem a munkássága. Miért írok akkor mégis róla? Mert egy korábbi posztomban említettem a nevét, egészen pontosan azért, mert a csepeli polgármester felhívást tett közzé, hogy imádkozzunk Orbán Viktorért, az ajánlott "ókeresztény" imádságról pedig kiderült, hogy egy Wass Albert vers, ezért voltam bátor leírni ezt a mondatot: "... Schmitt Pált is célba vette a gonosz ármány és mormoljon mindenki ókeresztény imádságnak álcázott Wass Albert verseket" Pusztán ennyi elég volt ahhoz, hogy valaki megkérdezze: mi a baj Wass Alberttel? Ebben az egyre agresszívabb és egyre inkább ellenséges légkörben nagyon tudok örülni, amikor valaki kérdez, még ha a kérdésben máris van egy valótlan, vagy inkább téves állítás, akkor is. |
Mert kérdés helyett mindjárt fikázhatna, gyalázkodhatna, kritizálhatna, trágárkodhatna, ahogy sokan teszik, amikor meghallják pl. Wass Albert nevét hozsannázás nélkül.
Szóval nekem Wass Alberttel semmi bajom.
Hajdani barátaim kedvéért el is olvastam néhány művét, majd miután elmondtam ezekről a véleményemet, hajdani barátaim megszakították velem a kapcsolatot. Volt aki csak úgy szimplán nem állt velem szóba többet, volt pedig aki válogatott sértésekkel körített, kilométeres epeömlés kíséretében mondta fel a kapcsolatot. Volt ebben a liberális féregtől kezdve a hazaáruló büdös komcsin át a metszettfaszú slojmiig minden.
Szóval nekem Wass Alberttel semmi bajom.
Sokak Wass Albertre ikonként tekintenek és nekik vörös posztó a nevének említése.
Nem is olvastak tőle semmit, csak annyit tudnak, hogy mindenki ellenség, aki szerint nem Wass Albert a magyar Shakespeare, sőt, Sexpír Vilmos az angol WA!.
Velük sincs bajom semmi.
Csak ne kelljen velük beszélgetnem.
utóirat:
az említett íróért rajongó kultúrkörben hangzott el, hogy a volt munkásőrök imádják a nevükben a dupla wét, ezért vagyok én medwe és ezért Andrassew az Iwán.
Wajon Wass Albert is a miénk? ;-)
Lájkolj, vagy legyünk barátok!
2011.12.19. 11:10
Botrány a MALÉV berlini járatán
Tegnap este Berlin Tegel repülőterén beterelték a MALÉV utasait egy buszba és nagyon sokáig nem történt semmi. Nagyjából 10 perce szorongtunk kis helyre összezárva, amikor egy böszme úriember vörös fejjel ordítani kezdett, hogy "we are not beef", amiben nagyon igaza volt, mert bár egyikünk sem hasonlított marhahúsra, tényleg úgy bántak velünk, mint a barmokkal. A böszme kifurakodott a buszból, elkapott egy reptéri dolgozót, a képébe ordított, majd még mindig rákvörös fejjel visszajött a buszba és erre elindultunk.
Az apró kellemetlenséget a MALÉV minden igényt kielégítő fedélzeti lakomával feledtette, az utasok még választhattak is, hogy egy fenyőfa formájú édes keksszel, vagy 10-12 darab, körömnyi sóspereccel töltik meg a bendőjüket. A jóllakottságtól békésen szuszogva kezdtük élvezni a leszállást, amikor kitört a botrány. |
Egy amúgy is elmebeteg külsejű, középkorú hölgy a világoskék mohair sapkájában nem volt hajlandó kikapcsolni a telefonját.
Először ugye a hangosbeszélő mondja be három nyelven, hogy a leszállás idejére minden elektromos cuccot tessenek kikapcsolni, mert veszélyeztethetik a navigációt.
Másodszor a stewardessek nézik végig, hogy szófogadó volt-e mindenki.
Nos ez a hülye utas nem.
A légikisasszony angolul és nagyon udvariasan kérte, hogy kapcsolja ki a telefonját, mire a nő közölte, hogy ez ki van kapcsolva.
Igenám, csakhogy nem volt kikapcsolva, mert világított a képernyője.
Egyre ingerültebb szóváltás következett, amiben az idióta tyúk már hangosan vernyákolt, hol azt emlegetve, hogy nincs bekapcsolva, hol meg azt, hogy ez nem is telefon, hanem zseblámpa, azért világít.
A sztyuvi el akarta tőle venni, ő meg nem hagyta magát, szabályos dulakodásba kezdett.
Végül a berlini reptéren ordibáló böszme oldotta meg a helyzetet, kicsavarta a nő kezéből a bekapcsolt akármit és átadta a személyzetnek, végül németül jól leteremtette a nőt.
A dolog látszólag így ért véget, leszállás után a nő még hisztizett, hogy tönkretették a telefonját, de nagyon remélem, hogy nem marad ennyiben.
Amerikában vagy a briteknél rendőrautó várta volna a magáról megfeledkezett utast, akin - a demokrácia hazái ide vagy oda - azonnal kattan a bilincs, ha netán ellenáll, még a karját is kicsavarják és azt kell mondjam, megérdemli.
Amit ez az őrült nő csinált, színtiszta bűncselekmény, méghozzá a légi közlekedés veszélyeztetése.
Ha egy ejnye-bejnye és a MALÉV járatairól való kitiltás nélkül megússza, az az igazi botrány!
2011.11.01. 00:06
Szolgalom vs szorgalom
Már megint a közszolgálati rádió és már megint egy buta melléfogás!
Amikor Mariska néni azt mondja, hogy a kertjében a borsópalánták mellett megy a szorgalmi út, azzal nincs semmi baj, hiszen ő azt is pontosan tudja, hogy a szomszéd a coszpocból építette a házát, amin van anterna és ő már füzetett kaukciót is. Már akkor is hideg volt mégis csak egy szandár volt rajta, ezért infulendzás lett és most kapja az inekciót.
A közszolgálati Kossuth Rádió mai Déli Krónikáját nem Mariska néni szerkesztette, hanem Nánási Anikó, a szombathelyi repülőtér megrongálásáról sem Mariska néni tudósított, hanem Gergó Judit.
A hangtárban még 3 hétig ott éktelenkedik a tanult rádiós tévedése, amikoris 12:27:03-nál a következőt mondja:
vélhetően a szorgalmi útról a vízelvezető árkon át hajtottak be az amúgy zárt területre
A Magyar Rádió munkatársa tehát nem tudja, hogy a szolgalom, a szolgalmi jog, a servitus a szolga szóból eredeztethető, nem pedig a szorgalomból, a szerkesztő sem volt elég szorgalmas, mert vagy ő sem tudja, mi a különbség a szolgalom és a szorgalom között, vagy nem hallgatta meg, mit enged adásba.
Ez pedig kérem tisztelettel kínos.
Olyan Mariska néni színvonalú.
Pedig ugye az adómból fenntartott közszorgalmi adónak illene tudni, mit beszél!
2010.07.22. 12:01
Első találkozás a védencekkel
Bélának szakértőként sem tetszett a dolog, merthogy a szakdolgozatát is az esélyegyenlőségről írta..
Ettől függetlenül az egész étterem haragos pillantásokat lövellt az egyik asztal irányába, volt aki otthagyta az ebédjét, felállt és pánikszerű gyorsasággal elhagyta az önkiszolgálót.
Fajgyűlölet, megint a zsigeri fajgyűlölet! - gondolta az autentikus Béla és már fogalmazta is a következő szösszenetét.
"Elfogadhatatlan, hogy miután az elnyomott kisebbség beilleszkedni akaró egyedei megjelennek egy számukra szokatlan környezetben, ahol a saját kultúrájuk szerint merészelnek létezni, azonnal kivívják az intoleráns átlagember gyűlöletét. Ez nem civilizált, ez nem európai, ez nem kultúremberhez és nem a harnadik évezredhez méltó!" - háborgott Béla, egyelőre csak úgy magában.
Közben a felfelé törekvő állampolgárok olyan ricsajjal fogyasztották az ebédjüket, hogy az intoleránsok a legtávolabbi sarokban sem értették egymás szavát. A két vörös lófarkas, hordóhasú asszonyság a pultnál válogató, hétéves forma Sanyikát dirigálta, mit hozzon még nekik.
Sanyika a maszatos kezével kotorászott az ételek között, míg megrakta a tálcáját. A kasszához a sort beelőzve nyomult, a számlát az odapenderülő tizenéves nővére fizette.
Már nem mert rájuk szólni senki, mert amikor az egész család fáradt soron kívül fizetni és ezt valaki nehezményezte, a társaság rangidős hölgye általi dorgálásban részesült ("le is rúgom a fejed, geci!")
Egy kisebb fiúcska az asztalok között rohangált, néha felbukott és szirénázni kezdett, ilyenkor valamelyik anyja jól kiordibálta magát, aztán minden a legnagyobb rendben folytatódott.
Egy másik csemete kenyérgalacsinokat gyúrt és azzal dobálta az önkiszolgáló vendégeit, egy harmadik pedig a kóláját csorgatta az asztalra és a barna foltból az ujjával mázolt az asztalra felbecsülhetetlen értékű, naív, nemzetiségi műalkotásokat.
Az egyik úrihölgy kanállal tömte a fejébe a palacsintát, ám lehetett néhány lyukas foga, mert minden harmadik falat után a mutatóujjával turkálta ki a beszorult ételdarabkákat a szájából, a másik felszúrta a rántotthúst a villájára és onnan harapdálta lefele.
Béla kevés híján maga alá élvezett, hiszen először látta közelről azokat, akikért a sajtóban évek óta küzdött, harciasan. Azonnal leugatta a diszkrimináció, az előítélet, a szegregáció legkisebb gyanúját is és vitriolos írásaiban kipellengérezett mindenkit, aki nem ölelte keblére az összes kisebbséget, beleértve a pirézeket is.
Elment minden kisebbségvédő demonstrációra, tüntetett a gyűlöletbeszéd ellen is, mert igenis ne gyűlölködjenek a szarfaszú fasiszta nácik, hanem pusztuljanak meg mielőbb!
- Búú! - kiabált rá Bélára az egyik kedvence, mert felfigyelt arra, hogy ez a geci köcsög feltűnően méregeti őket. Béla erre elérkezettnek látta az időt és odament hozzájuk.
- Asszonyom, én természetesen önökkel vagyok, kérem, ne zavartassák magukat a teremben érezhető gyűlölethullámoktól, fogyassszák nyugodtan az ebédjüket.
- Mivaaaan? - érdeklődött a kisebbségi hölgy, mert pontosan nem látta át Béla nemes küldetésének kvintesszenciáját.
- Én csak - hervadt le Béla arcáról a mosoly - csak azt lettem volna bátor kifejezni, hogy...
- Húzzá innen anyádba amíg szépen vagyunk, érted? - jelezte az egyenjogú személy, hogy a továbbiakban nem óhajtja Béla fizikai közelségét. - A picsának toltad ide a ragyás pofádat, leszbikus!
Béla elérkezettnek gondolta a távozás hímes mezejére lépni, hiszen többen kajánul figyelni kezdték a kibontakozó incidenst.
Két órával később az utcán találkozott újra a népes családdal.
Felderült az arca, hogy most majd végre tisztázza a dolgokat, de a védencei nekiestek, ütötték, rúgták, ahol érték és közben ordítottak, hogy már megint itt van ez a köcsög, öljük meg.
A BKV szirénázó helyszínelő autója vetett véget a találkozónak, ami ugyan máshova sietett, de a Béla sérelmére randalírozókat annyira megijesztette, hogy azonnal felhagytak a magatartásukkal. Nem akartak kilencedszer is a bíró úrral és az ügyész úrral találkozni.
Béla arca szépen gyógyul, de az élete útlegeázodáshoz ért.
Maga sem tudja, hogy holnaptól a beilleszkedési nehézségek felelőseit fogja ostorozni, vagy belép a gárdába.
Valamelyikbe.
Bármelyikbe.
2010.04.08. 01:09
Vaccpaör
Ujjé, a Gödörben nagyszerű!
Nőnapon nyílik ott egy kiállítás tárgyakkal, amelyek az elmúlt száz évben megkönnyítették a nők életét.
A feministák a kiállítás témájára fittyet hányva demonstrálni kezdenek a nő szerepének félremagyarázásával okozott társadalmi károk ellen és azonnal párbeszédet kezdenének, de nincs kivel.
A főfeminista meg is jegyzi, hogy ide most főleg külföldiek jöttek, magyarok nem, mert "ők" (ti. a magyarok) ezt nem érzik problémának, szemben vele, a sületlenségeket beszélő nemmagyar hölggyel, akinek csak egyszer gyűlik meg a baja a magyar nyelvvel, mert nem jut eszébe egy fontos magyar szó.
What is power? [vacpaör] - kérdi ekkor saját magától, majd egy mesterkélt mozdulatot követően hirtelen be is ugrik neki, hogy a paör iz magyarusul: HATALOM!
Hatalmas!
A tudás hatalom, ráadásul ahogy Lenin mondta: minden nyelv fegyver az életért vívott küzdelemben.
Ez a kiváló nyelvtudással felfegyverzett feminista, Karsay Dorottya CEU-s egyetemi hallgató már most a kamerák előtt küzd a semmiért, később kiváló emberi jogi harcos, környezetvédő, a nők, a bálnák és a többi elesettek szószólója lesz, de ha elég kitartó, néhány év múlva ő lehet Közép-Európa első női spermadonora.
Ahhoz kell csak igazán a paör!
PS. A videó kommentjében szereplő "szexista reklámról" szó sincs sem a kiállításon, sem a tudósításban, de ezt a szerkesztői trehányságot bőven ellensúlyozza a brilliáns végszó! A vacpaör!
Köcike! :-)
ezt hallgasd meg: vaccpaör remix! :-) | |
gátvéder toplista |