Röviden: helyes: gajra vágjuk, gajra ment helytelen: gallyra vágjuk, gallyra ment

bővebben:

gallyra menni lehet, de nem sok értelme van.
Letörik például, kivéve ha egy nem elhízott mókus megy a gallyra.

A gally jelentése: vékony faág. Rőzse, ha letörik és sok van egy helyen.

A gaj jelentése: eredetileg gajdesz, ami jiddis szó, halál, pusztulás, enyészet.
Gajra megy: tönkremegy, elpusztul, megszűnik, meghal.

Ma megint egy újságban olvastam, hogy valami gallyra vágta a fogyókúrát.
Én meg ettől magamat hanyatt.
 

Gerényi Gábor

Aki egy kicsit is ismerős a régi internettós illetve indexes ügyekben, annak Wágner urat nem szükséges bemutatni. Valamikor 10 éve segítséget kértem a mi Wágnerünktől, aki visszakérdezett, hogy miért nem fordulok a Gégéhez? -  A BéBé ugye a Brigitte Bardot, a CéCé a Claudia Cardinale, a DéDé a Daniel Defoe, de ki az a GéGé?  - Hát a Gerényi Gábor! - válaszolt a cibervilág legeredetibb arca. Fordultam a Gégéhez, a Gégé pedig segített, nem csak akkor, hanem azóta is számtalanszor, pedig nem voltam se kutyája, se macskája, se medwéje. Volt idő, amikor kicsit nehezen igazodtam el az elektronikus média legújabb útvesztőiben és Gégének hála, sikerült. Gégé néhány rövid, de velős beszélgetés során korszerűsítette a médiaismereteimet, aminek következtében megkíméltem magam és a cégem legalább három rossz befektetéstől, továbbá van egy olyan projectem, amiben teljesen az ő, a korunkat megelőző iránymutatására hagyatkoztam annak ellenére, hogy maradi, de a kockázatot szerető ember lévén egyetlen szavát sem hittem el - és maradéktalanul bevált.

Gégé már önálló szócikk a Wikipédiában és a Médiapédiában is, ám amikor ma délelőtt a blogjában jelentette, hogy az utolsó alapítóként elhagyja az Index.hu-t, mégis voltak olyanok, akik megkérték: talán mutatkozna be.
Megtette, mert ő nagyvonalúan képes kezelni a troll ostobaságát is.
A trollét, aki olyan vehemenciával bizonygatja,  hogy nem érdekli sem a szar index, sem Gégé blogja, amivel össze lehetne ütni egy közepes honlapot is.

Gégé megígérte, hogy a közeljövőben a blogján sorozatot indít az elmúlt 14 év legérdekesebb eseményeiből.

Gégé!
Én eddig is sokat tanultam Tőled, így kíváncsian várom a tapaszatalaidat, amit meg eddig kaptam, azért ezúton is köszönet!

 

Ha Madách ma írná Az ember tragédiáját, a homousion-homoiusion ellentét helyett bátran használhatná az emberiség-emberiességet is, egyforma ürügy mindkettő arra, hogy jobb sorsra érdemes emberek essenek egymásnak.

A két fogalom fölötti böstörködésnek már köteteket megtöltő irodalma van, amit fölösleges ide belinkeni, mert nem izgat sem a vita, sem a hétköznapi emberek szóhasználata.
Szokás szerint azon akadok fenn, amikor a média, azon belül is a közszolgálati média használja a kifejezést rosszul.

Igen, rosszul!

Amikor a Kossuth rádió híreiben a bemondó vagy a műsorvezető emberiesség elleni bűncselekményt emleget, vagy a szóhoz érve elbizonytalanodik és valami köztes torzót présel ki a fogai között.
Mostanában az emberiség elleni bűncselekmény akkor kerül a hírekbe, amikor meghal a szabadkai csendőr, vagy nem adják ki Zentait, vagy Hágába szállítanak valami délszláv háborús bűnöst.
Ezek esetében egyértelműen emberiség elleni bűnökről beszélünk, mivel a hatályos büntetőjog XI. fejezete szerint a háborús uszítás, a népirtás, az apartheid, a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása vagy a vöröskereszttel való visszaélés mind ebbe a körbe tartozik.

Az emberiség versus emberiesség kérdés megközelíthető nyelvi alapon, logikai alapon, fordítói alapon, vegyészkorrektori alapon, bármilyen alapon, csakhogy jogi kifejezésről lévén szó a nem jogi alapon való megközelítésnek nem sok értelme van.

Aki a magyar jogi egyetemeken eljut az első félévi vizsgákig és mondjuk római jogból megbukva elmegy hamburgert sütni, az sem fogja elfelejteni azt az alaptételt, hogyaszongya

NULLUM CRIMEN SINE LEGE

azaz nincs bűncselekmény törvény nélkül, vagyis csak az a tett számít bűncselekménynek, amit az elkövetésekor a jog annak minősített. (a primitív rómaiak még nem ismerték a visszamenőleges hatályú törvényalkotást, de van itten fejlődés, kérem, hogy attul kódulunk!)

Tetszettek figyelni?

A rómaiak azt mondják, hogy a TÖRVÉNY határozza meg, mi a bűncselekmény, így a hatályos büntetőjogban szereplő kifejezéseket kell használnunk akkor, amikor bűncselekményekről beszélünk.
Pontosítok.
Nekünk ugyan nem, mert mi gyarló, műveletlen és félművelt zemberek vagyunk és akkor vagyunk pongyolák és akkor dobálózunk félreértett jogi szövegekkel, amikor nekünk tetszik.

Az adónkból fenntartott közszolgálati médiának viszont kutya kötelessége az igényesség, a pontosság, a szakszerűség.
Egy hírszerkesztőnek mindenkinél jobban kellene tudnia, hogy nem beszélhet emberiesség elleni bűncselekményről, amikor valakit emberiség elleni bűncselekménnyel vádolnak.

Már csak azért sem, mert bár az emberiesség elleni bűncselekmény Magyarországon nem létezik, mégsem ugyanazokat a csúnya dolgokat takarja, mint a soha el nem évülő,  emberiség elleni bűncselekmények.

Az ENSZ 1998-ban Rómában megalapította a Nemzetközi Büntetőbíróságot.
Erről készült az úgynevezett Római Statútum.
A Római Statútum megkülönbözteti az emberiség és az emberiesség elleni bűncselekményeket. Az előbbi kategóriába tartoznak pl. a népirtás és a háborús devianciák, az utóbbiba többek között az emberölés, az erőszakos közösülés, a jogtalan bebörtönzés és az apartheid.
Csakhogy.
Magyarország hiába írta alá 1999 januárjában a Római Statútumot, az Országggyűlés hiába ratifikálta 2001 novemberében, azt a mai napig nem hirdették ki és a hatályos büntető törvénykönyvbe sem emelték át.

Addig, amíg a törvény nem beszél emberiesség elleni bűncselekményről, addig jó lenne, ha a közszolgálati média sem tenné.

Összefoglalva:

emberiség elleni bűncselekmény a hatályos jogban van

emberiesség elleni bűncselekmény a hatályos jogban nincs

Hogy milyen bűncselekmény létezik, azt pedig nem a nyelvészek, nem a korrektorok, nem a fordítók és nem is az internetezők döntik el, hanem a Magyarországon hatályban lévő jog.

Ennyi.

esetleg még ezek:

Alternatíva csak egy van!

Vaj sincs a fülem mögött!

Később halnék szörnyet - ha lehet

Helység, helyiség, hejj!!

Nem-e változik a nyelvünk?

Kultiválom-e a spenótot?

Fáradság vs. fáradtság

Most akkor nem minden különböző??

Leszúrták, túlélte!!!!

Ejtjük vagy vétjük a hibát?

Miért fran a svájci ?

Miért csapódik most minden?

Kecsöp, dzsiviszi, vörcseszter, gordonblú

Adekválunk egyet, Józsi?

Kenterbe verjelek vagy orrba?

Helyes kiejtés, téves kiejtés

Mi az hogy Kesznyéte?

Van református pap, vagy nincs református pap?

Zsidó mise, evangélikus müezzin?

Paparazzi, kvázi, uszkve!

Logopédust a közszolgálati médiába!!!

Isten őrizz, hogy visszasírjam azt az időt, amikor a kereskedelmi média itthon csak az imperialistáknál kötelezően elítélendő elhajlásként  volt ismert.
Mégis olykor nagyon hiányolom az olyan nagytudású, tájékozott és nyelveket beszélő újságírókat, mint Csák Elemér, Hável József, Kulcsár István, Kalmár György, Bernát György, Ritter Aladár, Róbert László, hogy csak néhány nagyágyút említsek, akik egymaguk többet tudtak, mint ma egy egész rádiócsatorna és nem számított, hogy szépen beszélnek-e..

Méginkább hiányzik egy korábban igen jól működő szűrő: a mikrofonengedély.
Amit csak azok kaphattak meg, akik tudtak szépen, tisztán, folyékonyan, magyarul beszélni. 
Volt persze néhány fura kivétel akkor is, hogy az egyik legsúlyosabbat említsem, a Magyar Rádió Sportosztálya jóvoltából naponta megszólaló és bántóan selypítő Radnóti László, de ő ritka kivétel volt - míg mára azok vannak kisebbségben, akik régen kapásból megkapták volna a mikrofonengedélyt.
Osztódással szaporodnak az éterben a beszédhibás, tehát szerintem az elektronikus médiában megszólalásra ALKALMATLAN szakik.

A selypítő-raccsoló emberek helyzete nem reménytelen, arra garancia a logopédia, mint működő és folyamatosan fejlődő tudomány, továbbá Zoltán Erika énekes és a néhai Albert Györgyi rádiós újságíró, akik kabaréba illően voltak pöszék - és képesek voltak megtanulni az sz hang helyes kiejtését, meg elég igényesek ahhoz, hogy vállalják ami ezzel jár.

Most, amíg e sorokat írom és a háttérben a Kossuth Rádió 30 perc alatt a Föld körül című műsorában egy borzalmasan pösze nőt hallok, (de legalább a Michigan állam nevét helyesen misigennek ejti) előtte pedig a Déli Krónikában beszélt a nemrég feltűnt Dull Szabolcs, aki a spéci kántálása mellé rettenetesen selypít, ráadásul a problémásss s hangokat kissssé kényesssskedve meg is nyomja.

A Magyar Rádió sportosztályát a raccsoló Lantos Gábor vezeti, beosztottja, a régi bútordarab Sipos János pedig selypít. Rettenetesen randán beszél a két legsűrűbben hallható bemondó, Mátyus Kati és Szakonyi Judit, bár rajtuk szerintem a legtehetségesebb szakember sem tudna segíteni, az ő közszolgálati alkalmazásuk a magyar nyelv iránti merénylet.

Nem kifejezetten beszédhiba, csak vájtfülűek számára bosszantó naponta hallani, hogy "esz a magánhangszó, én Szikra Susa vagyok", de ennél is rosszabb minden szó, ami Berek Patrícia szájából elhangzik. A furán kántáló krónikás minden szót külön kimond, a t és g hangokat olyan nedvesen nyomja meg, mintha épp a bizgentyűtyüttyösi kacsaúsztatóban pacsálnánk.

A logopédus a közszolgálati tévében is találna munkát bőven.

A hétköznap esténként jelentkező Az este című politikai műsorban látható-hallgató Mészáros Antónia szép és okos, de kicsit pösze és nagyon selypít.  Egyszer Bolgár György élő egyenesben védte egy betelefonáló hallgatóval szemben, épületes vitájuk nagyjából ilyen volt: - Mészáros Antónia beszédhibás. - Nem az! - De az! - De nem! - De igen! Szerintem is igen.

Nála valamivel ritkában szerepel Hegedűs Judit, aki a híradó kevésbé fontosabb kiadásaiban birkózik az s és a z hangokkal. Rajta néha meglátszik a logopédus küzdelme, de a problémás hangokat akár egy mondaton belül is képes háromféleképp ejteni. Amikor megfeledkezik magáról, még a felső ajkának a jobb sarkát is felrántja egy s hang kedvéért én meg ezt nézem és nem tudom, hogy mit mondott szegény.

Baló Júlia puha tiéjts hangjai még Sir Richard Burtonnek is feltűnhettek volna, ám az ő szereplésében sokkal érdekesebb volt, hogy vajon tényleg leesnek-e egyszer a túlszínezett, húsos ajkai - ugyanis úgy tűnt, hogy egyszer ez megtörténik. Lehet hogy meg is történt, azért nem látni őt mostanában?

Hogy családban maradjunk: Baló György beszédére akár egy egész szakmai kongresszus épülhetne, ahol az állatorvosi ló mintájára ő lehetne a logopédiai Gyuri. Az 1980-as moszkvai olimpia idején láttam-hallottam őt először, akkor kiáltottam fel, hogy "atyagatya"  és vessenek a mókusok elé, még mindig itt tartok.

A kereskedelmi médiában mindenki úgy raccsol, selypeg, röfög és pöszög, ahogy neki, vagy a futtatójának tetszik.
Az én adómból működő közszolgálati médiának viszont kutya kötelessége lenne a szép magyar beszéd ápolása, elsősorban úgy, hogy a beszédhibás munkatársait addig nem engedi mikrofon elé, amíg a logopédus azt nem mondja, hogy tökéletes.

Megérjük valaha?
 

Ez a Gordiusz gyerek kódisszegény földműves volt, akinek Krisztus előtt nagyjából négyszáz évvel megjelent Zeusz és megsúgta, menjen be a mai Törökország területén virágzott phrügiai királyság fővárosába, ahol akár még fríg király is lehet belőle.

Gordiusz csomagolt és nekiindult a szekerével oda, ahol a gyilkos trónviszály épp ott tartott, hogy az első idegen lesz a király, aki a szekerével beparkol a Zeusz templom mellé.
Így lett Gordiusz a király és Gordium a város, ahol kegyhellyé vált a jó döntés emlékére a kibogozhatatlan csomóval a Zeusz templomhoz kötözött szekér.

Később kapott szárnyra az a legenda, hogy az lesz a világ (értsd Kis-Ázsia) következő uralkodója, aki kibogozza Gordiusz csomóját, vagyis megoldja a gordiuszi csomót.
Nagy Sándor hódító, aki ie. 344-ben járt arrafelé, nem lacafacázott sokáig, hanem egyetlen kardcsapással átvágta a gordiuszi csomót, így a gordiuszi csomó a megoldhatatlan problémák, a kardcsapás pedig a frappáns megoldások jelképe lett.

Nagyjából elég ennyit tudni a dologról, kár hogy a közszolgálati média munkásai összevissza beszélve rosszra tanítják a népet és a gordiuszi csomót és az átvágását olyan összefüggésekben használják, amelyeknek köze nincs az eredetihez.

30 éve közszolgálatilag csak egyetemi/főiskolai végzettséggel lehetett mikrofonhoz jutni.
30 éve egy egyetemi/főiskolai diploma még feltételezett némi általános műveltséget.

Ma már...

... ehh, inkább hagyjuk.
 

Nemsokára megint itt van az az "ünnep", amit a leginkább a giccsgyártók várnak epekedve: ilyenkor ugyanis Bálint felvásárol több tonna piros szívecskét, neonszínű nyeles miniballont, ledszemű, gázolt plüssnyuszit, tükrös-szerelmes mézeskalácsot, csábos mosollyal integető eperpárnát, ájlávjú feliratú műanyag csokrot, árpádsávos bögrét Krisztinyuszó áldásával.

Jól pörgeti a gazdaságot, az ilyenkor eladott minden más, az akciós szálláshelyek, a négycsillagos wellnesztől az évek óta szobáztató özv. Hlusztvischiák Gotthárdné pisifoltos lepedőjéig, az erre a napra összefércelt könnyfakasztó színielőadások, rózsaszín fedeles kiadványok, hurkapálcára tűzött bagzókaticákkal sújtott virágcsokrok - és sorolhatnám estig.

Lényeg hogy amit ilyenkor odavágnak a nagyérdemű elé, az legyen piros vagy rózsaszín, legyen rajta minimum egy szív, vagy I love you felirat, nélkülözze az ízlés legapróbb nyomait, olcsón lehessen előállítani és drágáé vegye meg a juh.

A hobbi-ledorongolók is új lendületet vehetnek, ahogy ilyenkor évek óta: most is egymásnak eshetnek, mert az egyikük szerint a Valentin-nap amerikai baromság és ő gyűlöli az egészet, a másikuk meg pontosan tudja, hogy nem is amerikai, hiszen már Szent István királyt is Valentinnak hívták és a koronát is a tangón cserélte egy három kacsintó szemmel felszerelt, piros plüsspárnáért, meg különbenis kapja be mindenki.

Szóval néhány nap múlva megint ünnepelünk, mert azért ez egy ünnep ám a javából és ünnepekre igencsak nagy szükségünk van.

Ilyenkor a medwe általában azon gondolkodik: vajon ki találta ki úgy húsz éve, hogy ez az ünnepet Magyarországon is majmolni kell, hogy érte el, hogy a kilencvenes évek elején tévé, rádió, mosógép és centrifuga nyomatta kötelezően, hogy Bálintot kereszteljük át Valentinra és a napján szórjuk a pénzt, szerelmesen.
 

19-123

Olyan felemelő érzés elsőre megérteni valamit, legyen az dalszöveg, rádióreklám, vagy a szomszéd néni kiabálása.
Gyerekkoromban pl. évekig nem értettem a Mennyből az angyal egy sorát, nevesen azt hogy "Szép ajándékot vivén szívökben", ugyanis ez a minden karácsonykor meghallgatott lemezen valahogy így hangzott: cíbaja négó, cíbici tőde - aminek ugyan sok értelme nincs, de az ünnep szép volt úgy is.
Tizenhuszon évvel később a sajtóból tudtam meg, hogy a problémámmal nem voltam egyedül, ugyanis Galsai Pongrác írta valamelyik lapban, hogy a fia ugyanezen dal eléneklése utánezzel fordult hozzá:

- Papa, mi az hogy tőtök?  ("ő lesze néktek üdvözitőtök" a hangsúly aláhúzással jelezve)

Egy ötéves kislány a gyerek-istentiszteleten a hozsánna helyett azt énekelte, hogy kosárka, mivel olvasni még nem tudott és azt az értelmetlen szót sem magyarázta el neki senki, egy másik leányka pedig megkérdezte az őt templomba vivő nagyit, hogy nem esnek-e le az angyalkák, ha olyan magasan uzsonnáznak  (hozsánna a magasságban).
Ilyenekből persze jutott nekem is, gyermekkori zenés kínzatásaim címmel majd' egy éve megcsörgettem a múltam nehéz szilánkjait.

A jelenem dicsekvésre kevés okot adó tényezője, hogy gyakran hallgatom a közszolgálati rádiót, elsősorban a Bartókot, sokkal ritkábban a Kossuthot. Mindkettőn régóta fut egy reklám, amiben a vatkarádióról, abban pedig rutkaiborról beszél egy kissé negédeskedő, de annál pöszébb hang.
Oké, aki olyan régi hallgató mint én, annak az évtizedek selypítő, raccsoló, pöszögő rádiósai után egy újabb beszédhibás mikrofongyalázó már fel sem tűnik, viszont ez itt valami reklám lenne, aminek a célja másodsorban emberek megnyerése. (tudjuk elsősorban pénzmozgás, bevétel, majd osztás)

Biztosan megint nem én vagyok a célcsoport, de tessék mondani, van aki ezt érti?
Mi az a vatkarádió?
Hol fogható?
A rutkaibor az kannás, vagy palackozott?
Iható? 

Vagy ez megint csak a figyelemfelkeltés sajátos formája?
Majdnem húsz éve a tévében ment egy reklámspot, a vége felé egy nő beszólt és azt mondta: műgörény!
Amikor ötödször láttam, felhívtam a tv műsorügyeletét és megkérdeztem, mi az a műgörény?
A telefonos úr jót nevetett és közölte, hogy a reklámban a végszó nem műgörény, hanem az hogy működik!
Aha, így mindjárt más!

Később a Blikk reklámja gondolkodtatott el: vajon miért úgy végződik, hogy Szpotocsnye? Akkor szerencsére már volt internet és rá lehetett keresni.
Anno ezt találtam a témáról, egy kedves fórumozó lefordította a kifejezést, az viszont örök rejtély, hogy miért beszélt szlovákul egy olyan reklám, aminek érintőlegesen sincs köze az északi szomszédhoz.

Most meg itt a vatkarádió és rutkaibor.
A gugliban nincs róla semmi.
Persze holnap már lesz.
Az én béna blogom.
Hajlunk meg így, sötét tudatlanságban?

utóirat bő héttel később:
Nem egészen hülyén halok majd meg, mert megtudtam, hogy a vatkarádió az helyesen Vackarádió, a rutkaibor - amit mások ugyanitt Ruttka Ibornak értettek - az egy Ruttkai Bori névre hallgató előadóművész.
Már szinte mindent tudni véltem, amikor megjelent itt Berger Zsolt, aki csak ez egyetlen beszólása kedvéért regisztrált nicket hogy megírja: nagyon haragszik rám névtelenre, ő Berger Zsolt, névvel.
De vajon ki a fene az a Berger Zsolt?
És miért hozta ki a sodrából, hogy nem értek egy rádióreklámot?
 

Három fotóm jelent meg a Népszabadság Zrt. által jegyzett A 100 legjobb magyar étterem c. kiadványban.
A dolog szépséghibája, hogy a megkérdezésem, a beleegyezésem és a forrás (medwe.hu) feltüntetése nélkül.
Végül még örülhettem is, hogy nem pereltek be.

Pont a Népszabadság Zrt. ne tudná, hogy mit jelentenek a szerzői jogok, hogy egy fotó szellemi alkotásnak számít, hogy a jogtulajdonos belegyezése nélküli másodközlés pedig jogsértés?

A reklámokból tudhatjuk, hogy a Népszabadság Magyarország legkedveltebb napilapja és naponta egymillió ember kíváncsi rá.

Ha egy ilyen kedvelt napilap arra fanyalodik, hogy szerénységemtől lopjon, akkor én igazán kitüntetve érezhetem magam, hiszen medweségem páratlan elismerése, hogy a fotóim megjelentek a magyar média zászlóshajójának egyik kiadványában.
Képzelem, hány fotós töri magát, hogy csak egy egész pici képecskéjét közölje a Népszabó, és csak egyszer, valahol hátul.
Nekem meg - aki fotós sem vagyok - hipp-hopp az ölembe hullik.

A kiadványhoz gratulálni nem tudok, már csak azért sem, mert Magyarország legjobb éttermei ennél a silány füzetecskénél igényesebb kivitelezésű, minimum keménytáblás megemlékezést kívánnának, az említett helyek többségén csak az étlap százszor színvonalasabb.
A kérdés pedig, Hogy melyik a legjobb 100 étterem, egyenesen butaság.
Milyen szempontból legjobb?
Melyik a legjobb étel, a legjobb autó, a legjobb ruhamárka?
Ki a legszebb nő és hol lakik?
Hol a legjobb lakni és miért nem költözik mindenki oda? 

a plágium elkövetője ahelyett hogy csendben szégyellte volna magát, még neki állt feljebb:

fejér gábor	2006. júl. 31. 14:24 | Válasz | #6
Kedwesnek igazán nem mondható Medwe! Ha vetted volna a fáradságot és elolvastad volna a fotósok listáját, akkor nyilván felfedezhetted volna a köztük a nevedet. Természetesen szívesen felvettem volna a kapcsolatot Veled, ha erre módom, illetve időm lett volna. Honlapod információja szerint a képek szabadon felhasználhatók a szerző megjelölésével!!! Ez megtörtént, munkádat, illetve segítségedet, amit az ominózus három kép elkészítésével tettél, ezúton is köszönöm. Üdvözlettel: Fejér Gábor képszerkesztő

	2006. júl. 31. 14:35 | Válasz | #7
Kedwes Fejér Gábor! Álljon meg a menet még mielőtt belekezdenénk egymás minősítésébe! 1. a fotók szellemi alkotásnak számítanak, aminek a tulajdonjoga a készítőjüket illeti 2. a galériám láblécében szerepel, hogy a fotók a forrás megjelölésével felhasználhatók 3. a fotók forrása a medwe.hu weblap 4. ez a kiadványban sehol sem szerepel, bár ezt általában a fotók alá illik írni 5. a kiadvány 4. oldalán lévő tartalomjegyzék alsó fertályán alig olvashatóan szerepel a következő: a szám fotósai: az éttermek saját felvételei (??), Velledits Éva stb.stb. és medwe Nomármost. Én nagyon nem vagyok sem a Népszabadság Zrt., sem a kiadvány fotósa, de még csak fotós sem. (bár kétségtelenül felemelő érzés lehet "az éttermek saját felvételei" nevű fotóssal egy társaságban szerepelni) Az hogy a nicknevem ilyen formán belekerült az impresszumba, teljesen ellentmond annak amit hetedik éve nem győzök hangsúlyozni: független vagyok és amit itt csinálok, inkognitóban és a saját költségemre teszem. A nicknevem negatív hírbe hozása természetesen nem helyettesíti a forrás feltüntetését, tehát ez dupla hiba. Nem volt időd a velem való kapcsolatfelvételre? Az más, kár hogy nem tudtam előbb! Én kérek elnézést.

fejér gábor	2006. júl. 31. 15:28 | Válasz | #10
Kedves Medwe! Szeretném leszögezni, hogy állításoddal ellentétben a képeidet, - melynek szerzői jogait természetesen nem vonja senki kétségbe - N E M lopta el sem én, sem pedig a Népszabadság! Elfogadom, hogy a forrás megjelölése nem úgy történt, ahogy ezt igényeled. Ez az én hibám! Amennyiben úgy érzed, hogy nickneved feltüntetése az impresszumban sérti a független imázsodat, akkor ezért megkövetlek, nem állt szándékomban gondot okozni! Az egyébként többek által tömören csak szarnak titulált kiadvánnyal elég sok munkám volt, ezért nem volt időm levelezésre. Az utolsó pillantig reménykedtem benne ugyanis, hogy a két étteremből is tudok képet kapni, vagy készíttetni. Ami a képek alatti fotósnév elhelyezést illeti, arra a design sajnos nem adott lehetőséget. Az egymás minősítése cimű fejezethez csak annyit, hogy Veled ellentétben én elérhető vagyok, amennyiben először megkerestél volna a gondoddal, akkor most talán nem kéne itt leveleznünk! Üdvözlettel: Fejér Gábor képszerkesztő

Továbbra is hálás vagyok a Népszabadságnak,

- mert a fotóim lenyúlása tőlük kivételes elismerés

- mert megtudtam, hogy ha a tolvaj kijelenti: nem is lopott, akkor tényleg nem

- mert a megrövidítésemet megúsztam egy arrogáns levéllel, amikor be is perelhettek volna

- mert megtanultam, hogy NEKEM kell megkeresnem minden képszerkesztőt, amelyik a munkásságomból akar meríteni

ennyi